És a 48 óra egyben az a film is, amiben fekete színész először lehetett fehér társával egyenrangú akciósztár, egy örök klasszikus, amit eredetileg még Clint Eastwoodnak szántak.
A film már egyszer terítékre került a Paramount filmstúdiónál: akkor, a 70-es évek második felében Clint Eastwood játszotta volna a zsaru főszereplőt, és Richard Pryor a társának szegődő simlis fekete sittest. Csakhogy Eastwoodnak egy időre elege volt a rendőrszerepekből, és inkább ő maga lett volna elítélt, és fogta magát, megcsinálta a Szökés Alcatrazbólt (1979). Pár évre rá a legendás Walter Hill (Vad Bill, Az utolsó emberig) kapta meg a 48 óra (1982) megrendezésének feladatát, és a fehér főszerepet rögtön Nick Nolte-ra bízta, a fekete főszereppel viszont már gondban volt. Többen is szóba kerültek, még az ekkor nagyon fiatal Denzel Washington is, de végül komoly kockázatot vállalva Eddie Murphy kapta meg Reggie Hammond szerepét.
Murphy ekkor már viszonylag ismert volt – mint stand up komikus. Népszerű volt a Saturday Night Live kapcsán is, de filmes tapasztalta semmi sem volt, és egyes források szerint csak azért kapta meg a főszerepet, mert akkori ügynöke pont a rendező csaja volt. Akárhogy is, Murphy élt az alkalommal, és amikor nehéz színészi feladat elé került, mindig mesterét utánozta: Bruce Lee-t. Nem vicc, tényleg a kedvenc Bruce Lee filmjeit idézte maga elé, viszont egy dolgot nem hozott. Nem volt kifejezetten vicces, mert Hill nem akcióvígjátékot akart csinálni, amit egyébként a stúdió megrendelt tőle, hanem nagyon is komoly, korhatáros krimit. Merthogy ez egy kemény film. Rögtön azzal kezdünk, hogy egy fegyenc (James Remar) és segítőtársa (Sonny Landham) végeznek fegyőreikkel, és megszöknek, majd egy tűzpárbajban két rendőrt is megölnek, akik történetesen Jack Cates nyomozó társai.
A kétségbeesett Cates szokatlan módszerhez folyamodik, 48 órára kihozza a tettesek egyik ismerősét a börtönből – ez Reggie Hammond, a nagydumás szélhámos, és most már nem csak az a kérdés, hogy sikerül-e elkapni a gazfickókat, hanem az is, hogy Reggie hajlandó lesz-e visszamenni a rácsok mögé. Hill pedig egy tényleg feszes és tényleg sötét, erőszakos krimit tett le az asztalra, és bár a Paramountnál fanyalogtak, és pár dolgot kivágattak vele, végül belátták, hogy egy tényleg dögös filmet kaptak, és az is nyilvánvaló volt, hogy Eddie Murphyből sztár lesz. Sztár is lett, és Reggie Hammond alakja is olyan jól sikerült, hogy lekoppintották róla Axel Foley figuráját a Beverly Hills-i zsaruban (1984), de az már egy másik történet.
