Nehéz szavakat találni arra, amit hétköznap este művel a csatorna.
Az kiderült, hogy ... a szomszéd tehene! jól indult, de aztán kifulladt. Az első öt adásból kettő megverte a Szerencsekereket (18-49-es korcsoportot nézve), ami szép teljesítmény, de a pénteki epizód szinte eltűnt a nézők szeme elől, mivel konkrétan fele annyian se nézték, mint Kasza Tibi game show-ját. Innen szép nyerni, ahogy mondani szokás.
Tévénézettség: hatalmas bukta lett ...a szomszéd tehene, az RTL-nek mégis van oka az örömre
Felemásan sikerült az RTL-nek az első hét a nézettség szempontjából: ...a szomszéd tehene borzasztót ment a héten, viszont a Cápák között hatalmasat szakított vasárnap.
TovábbA sorozat első részét látva több dolog is feltűnt, és még több kérdés merült fel, ami több résszel később sem tisztázódott. Hiába sikerült igazi sztárigazolást villantani: Magdi anyus visszatért; és hiába Kalamár Tamás, aki 17 évig volt a Barátok közt kreatív producere, ez a sztori élvezhetetlen. Az csak a legapróbb baj, hogy a készítők tényleg csak múzeumban láttak tinédzsereket, akik alapján mintázták a sorozatban felbukkanó karaktereket, akik amúgy sokat nem is adnak hozzá a történethez. (Az úszómester gyerek egyáltalán minek van? Nem indokolja semmi, hogy részét képezze a történetnek.) De amúgy is egy olyan történetről van szó, ami teljességgel is hiteltelen.
Az a probléma, hogy bizonyos értelemben két átlagos, normális családot látunk. Semmi extra nincs bennük, így könnyen a bőrükbe képzelhetjük magunkat. Csakhogy ezzel meg is teremtődik az a furcsa érzés, mint amikor a beültetett donor szervet nem fogadja be a gazdatest, és kilöki magából. A ...szomszéd tehene egy egyszerű, hétköznapi sztori akarna lenni, de nincs benne semmi, ami a való világra emlékeztetne minket. Az egész ott kezdődik, hogy az emberek nem így beszélnek, ahogy a sorozat karakterei. Semmi élő, életszerű és -szagú nincs egy szavukban és mozdulatukban sem.
Arról nem is beszélve, hogy a néző nem is azt kapja, amit ígértek neki az előzetesekben meg az óriásplakátokon: nincs meg a barátból lesz az ősellenség feeling, holott valami olyasmit kéne látnunk, hogy a két főszereplő gyűlöli egymást. Hogy minden epizódban szívatják egymást, mint az öreg John Gustafson és Max Goldman.
Ennek nyoma sincs, pedig, ha valami, akkor két szomszéd gyűlölködése nagyon jó téma, amiben bőven van lehetőség. Itt viszont el vannak kenve a dolgok. És az az igazán aggasztó, hogy nem látni nyomát annak sem, hogy majd a hatvanadik részre tényleg annyira elmérgesedik a két főhős kapcsolata, hogy az egyik bontógolyóval lerombolja a másik házát, aki meg felgyújtja amazét.
Magdi anyust is ide citálták nekünk, hogy tessék, akkor itt van, leesett a lépcsőn, amikor megbotlott a papír galacsinban, de most megint itt van, lehet örülni. A baj, hogy senki sem kérte, illetve nem nagyon találkoztunk aláírásgyűjtéssel, Facebook-csoportokkal, amik követelték volna őt vissza a képernyőre.
Az is furcsa, hogy indokolatlanul sok külső helyszínen játszódik a cselekmény. Az alaphelyzetből kiindulva itt egy szűk mikroközösséget kellene látnunk, ahol két szomszéd, akik eleinte még barátok, hogyan viszonyulnak egymáshoz. A Barátok köztben is az volt jól kitalálva, hogy egy lakóközösség viszonylag hihető hétköznapjait mutatta be, mindenki ismert mindenkit, voltak találkozások a kapunál, a bisztróban, a lépcsőház gangján, stb, de a Szomszédok is ebből a receptből főzött. Az RTL telenovellája túlbonyolítja ezt az egészet:
igyekszik több szálon, párhuzamosan futtatni sztorikat, de ez az ide-oda ugrálás kizökkenti a nézőt.
Ez technikai problémának tűnhet, de valójában tartalmi, dramaturgiai eredetű a baj. Van egy kocsikázós jelenet és van egy uszodás jelenet: egyik esetben egy csapatnyi nő megy A-ból B-be, a másik helyszínen meg eltűnik az egyik gyerek. Sok fontos dolog nem történik, mégis egyik helyről kapcsolunk a másikra és vissza, ahelyett, hogy egyben megnéznénk, ahogy az autó szépen lerohad az út közepén, aztán kijön a szerelő, aki meg lehúzza őket, majd jön az uszoda. És persze, ha valahogy még kontrasztban lenne a kettő, ha pont attól lenne vicces, mert valami nagyon mély, 20 perce építkező poéncunami készülne így elpusztítani a rekeszizmainkat, akkor még jó is lenne, de az, hogy ez a két dolog, az uszoda és a kocsikázás amúgy egy időben zajlik, még nem jelenti azt, hogy feltétlenül keresztbe is kéne vágni.
És akkor még szót sem ejtettünk a sorozat egyik főszereplő-párosáról, a felnőttfilmes rendezőről és színésznőjéről, na meg a köztük lévő "bonyolult" kapcsolatról.
Egész egyszerűen azt is lehetne mondani, hogy ez most nagyon nem jött össze, és igen, "dögöljön meg" ... a szomszéd tehene (is)!
