Valószínűleg nincs olyan tévénéző a világon (a hallássérülteket leszámítva), akit ne zavarnának a hangos reklámok. A téma egy időben a legmagasabb szintre, azaz a törvényhozásba is eljutott, és a televíziós csatornákat elvilekben sikerült megrendszabályozni. A hangos reklámok azonban nem szűntek meg, sőt újult erővel, új platformokon támadnak. Lássuk, mi van a jelenség mögött.

Miért hangos?

Az első reklámot a televíziózás történetében az NBC adta le 1941. július 1-én. A 10 másodperces hirdetés egy Bulova-órát reklámozott, 9 dollárba került, és mindössze 4 ezer háztartásban láthatták. A reklámipar ezután villámgyorsan felfedezte magának az új médiumot, és 1954-ben újra tévétörténelem íródott: megérkezett az első olyan panasz az FCC-hez (a kormány médiát felügyelő szervéhez), amelyben a túl hangos reklám miatt reklamáltak. A jelenség tehát egyáltalán nem új, sőt.

Az állandó technikai fejlődés dacára idővel csak rosszabb lett a helyzet. A probléma gyökere, hogy

a filmek, sorozatok és műsorok esetében más módon rögzítik és dolgozzák fel a hangot, mint a reklámokban.

Előbbi esetben „dinamikus” a hang, azaz változik annak megfelelően, hogy milyen környezetben és hogyan beszélnek az emberek az adott produkcióban. A reklámokból viszont hiányzik a dinamika, úgy keverik őket, hogy a teljes hangsáv egy szinten legyen. A 24.hu által megszólaltatott adásrendező szerint az úgynevezett csúcskivezérlésnél a reklám hangereje hiába van lejjebb, a hatása sokkal hangosabb.

A szakember azt is elmondta, hogy a tévék elvileg tudnák szabályozni a kilengéseket, az adáskijátszó berendezésnek ugyanis van egy olyan darabja, amely be van állítva olyan szintre, ami egy normál tévén kellemes hangerőt jelent. A halkabb részeket feltolja, a hangosakat lejjebb húzza, csakhogy a reklám egy szinten megy, így azt érezzük, hogy alapvetően hangosabb, mint maga a műsor.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) a honlapján ezt a jelenséget a „szubjektív hangerő” kifejezéssel írja le, ami azt jelenti, hogy „a hanganyag dinamikatartományát „összepréselik”, azaz a hangos részek érintetlenül hagyása mellett a halkabb részleteket felhangosítják. Ez az élethűség követelményeinek ellentmondó eljárás, aminek az eredménye egyfajta fárasztó hangzás kialakulása, mivel a nagyobb hangerő mellett a folyamatosan hangos műsoranyag monotóniája is kellemetlen hatású.”

A 2011-ben életbe lépett Médiatörvény elviekben komoly szabályokat ír elő, kimondja ugyanis, hogy „a lineáris médiaszolgáltatásban közzétett reklám, televíziós vásárlás és a műsorelőzetes, valamint a reklám és a televíziós vásárlás és a műsorelőzetes közzétételét akusztikus módon jelző figyelemfelhívás átlagos vagy a néző és hallgató által érzékelt hangereje nem lehet nagyobb, mint a környező műsorszámoké.”

Különbséget kell azonban tenni az eltérő típusú dinamikaváltozások között is. Egy film dramaturgiájához igazodó, vagy egy nagyzenekari műbe szervesen beépülő, rövid idejű, erőteljes hangeffektus kevésbé bántó, mint két egymást követő műsoranyag hasonló nagyságú hangerőkülönbsége. Ez utóbbi eset az, amikor a néző vagy a hallgató bosszankodva a távvezérlőhöz, illetve a hangerőszabályzóhoz nyúl, hogy elvégezze azt a munkát, amit a hangmérnök, technikus, esetleg az adáslebonyolító automatika elmulasztott. (Erre a problémára is kitértünk a „Miért nem lehet rendesen érteni a filmeket?-című cikkünkben.) 

Az NMHH rendszeresen vizsgálja a reklámok és a műsorelőzetesek hangosságát a környező műsorszámokhoz képest. A saját fejlesztésű, Humanoid elnevezésre hallgató hangosságelemző alkalmazás automatizált elemző funkciója megjelöli a nagy valószínűséggel kritikus hangerőugrásokat a műsorfolyamban. Egy csúszó időablak segítségével számítja ki az aktuális átlagos hangosságszintet, amihez képest az esetleges hirtelen hangosságnövekedéseket észlelni tudja. A folyamatosan magas hangerőt az alkalmazás úgy szűri ki, hogy szintnövekedés esetén nem a kivezérlés csúcsát, esetleg átlagértékét figyeli, hanem azt, hogy az adott időintervallumban mért minimumérték is egy bizonyos szint fölött van-e. Az NMHH ezeknek a különbségét vizsgálja, és a 3 decibelnél nagyobb eltéréseket vizsgálati jelentésben foglalja össze.

Az USA-ban, nagyjából a magyar médiatörvény hatályba lépésével egyidőben, született egy hasonló szabályozás, a CALM (Commercial Advertisement Loudness Mitigation), amely a hangerőingadozásokat próbálja kontroll alatt tartani. Az életbe lépését követően sok reklámozó próbált trükközni azzal, hogy a félperces hirdetésben a 15 másodperces extrém hangos rész mellett 15 másodperc csendet is belekomponált, így papíron az előírt átlagos hangerőt nem lépték túl, de a gyakorlatban ugyanúgy megsüketültek a nézők. Az FCC ezt a kiskaput végül bezárta, de ezzel nem lett vége a történetnek.

Ha van szabályozás, akkor miért hangosak még mindig a reklámok?

A magyar helyzet papíron javult a 2010 előtti állapotokhoz képest, de így is rendszeresen meg kell bírságolniuk a renitens csatornákat, 2018-ban például több mint egymillió forint büntetést szabtak ki.

Az NMHH keze ugyanakkor meg van kötve, a hatóságnak ugyanis csak a magyar médiatörvény hatálya alá tartozó médiaszolgáltatások vizsgálatára terjed ki a feladat- és hatásköre, magyarán a külföldi joghatóságú médiaszolgáltatások esetében nem tudnak érvényt szerezni a törvénynek. 2020-ban például azt állapították meg, hogy a Comedy Central, a Eurosport 1 és a Viasat 3 is 3-6 decibellel hangosabb reklámokat és műsorajánlókat tett közzé a környező műsorok hangerejéhez képest.

Amerikában is hasonló a helyzet a streaminggel, amelyre nem vonatkozik a szabályozás. A Netflix vagy az HBO Max persze reklámmentes, de a Hulu vagy az Amazon sportközvetítéseket is kínál, ahol az olcsóbb előfizetést választók ugyanúgy találkozhatnak reklámokkal.

És akkor a YouTube-ról még nem is beszéltünk, ahol a hangos hirdetések teljesen váratlanul indulnak el, és akinek nincs prémiumelőfizetése, az az első 10 másodpercben át sem tudja léptetni őket. A TechHive felmérése szerint a YouTube TV nagyjából 8 decibellel hangosabban szól, mint a Netflix.

A megoldás?

Érdemes próbálkozni a televíziónk vagy médialejátszónk kalibrálásával, már amennyiben olyan készülékünk van, ami ezt lehetővé teszi. (A „beállítások / setting” menü „audio” részénél kell keresgélni.)  

Lehet reménykedni abban is, hogy a különböző streamingplatformok egy asztalhoz ülnek, megegyeznek egy ipari standardban, és vállalják is, hogy önként betartják.

Addig viszont jobb, ha mindig kéznél tartjuk a távkapcsolót és a „mute” gombot.

Via: NMHH / Business Insider / 24 / Magyar Nemzet / Mmonline