A nosztalgia nagy úr, ez tiszta sor. De nem elégedhetünk meg ezzel a közhellyel, ugyanis olyannyira kozmikus hatalommal bír, hogy még a 90-es, korai 2000-es évek magyar tánczenei felhozatalát - pontosabban annak emlékezetét - is képes életben tartani. Voltak azonban, akik mára kikoptak a köztudatból, pedig rövid pályafutásuk során is beírták magukat a szürrealizmus történelemkönyvébe. A következőkben róluk emlékezünk meg a teljesség igénye nélkül.
Taboo
20-25 évvel ezelőtt Kozsó volt a magyar popzene válasza Dr. Moreaura. Jelentős különbség volt köztük azonban, hogy
utóbbi karakter génlaborjában kevésbé bizarr lények láttak napvilágot.
A Taboo-t pl. akkor sem tudta volna kenterbe verni, ha egy kacsacsőrű emlős és egy flakon lefolyótisztító hibridjét szabadítja a világra. Kozsó célja nem lehetett más, minthogy rádöbbentse a sznob fanyalgókat: a Vengaboys lehetett volna sokkal rosszabb is. Törekvését egyértelmű siker koronázta, utoljára az operaház fantomja takarta el annyira indokoltan ábrázatát, mint az ominózus négyes. (Igaz, őt nem feltétlenül a szégyenérzet vezérelte.)
Bubble Gum
Nos, nem a Taboo volt az egyetlen induló a Vengaboys-klónok 2000-es paralimpiáján. Tény, hogy a Bubble Gum hosszabb karriert futott be, ám egy tiszavirág hozzájuk képest még így is joggal érezhette magát skót-felföldi halhatatlannak. Akárcsak a német prototípus esetében, a két férfiúi karakter
hasonló kulcsszerepet töltött be, mint a teniszlabda a Lada kombi vonóhorgának végén,
de a dalszövegekben megbúvó schopenhaueri utalások emésztgetése közben kinek is lett volna kapacitása az ő produkciójukat is figyelemmel kísérni!
Erotikus Technológia
A korabeli dance-formációk dalszövegeit vélhetőleg spuri hatása alatt álló Én kicsi pónim-karakterek írták, mi pedig ordítva hánytunk tőlük hupikék pillecukrot. Szívesen mondanánk, hogy a szélütött szabadversekkel operáló Erotikus Technológia üde színfoltnak számított a 90-es évekbeli mezőnyben, de leginkább olyan volt, mint egy kitömött siketfajd, ami beépített hangszóróin át Zimbabwe himnuszát játssza végtelenítve. (Értsd: egészen egyedi módon sokkoló hulladék.)
„Végül is a metró ötletes találmány, vakondként fekszünk itt egymás hegyén hátán”
– az együttes ilyen és ehhez hasonló sorokkal próbálta kiszorítani a Technokolt és a habpatront az olcsó tudatmódosítók piacáról – bár inkább csak generálta fogyasztásukat.
K.O.O.L.
A 90-es évek végi tánczenei dalfelhozatalból hiányzott egy újabb imbecillis bulihimnusz, mint szalmonellás mignonból a radioaktív ételszínezék. A K.O.O.L. nevezetű formáció azonban történelmet írt azzal, hogy túzokok közt nevelkedett, leszázalékolt kultúr-Mauglik által csak „PARTI”-ként emlegetett jelenségre „PÁÁÁDÉÉÉ”-ként hivatkozott.
A rapbetétek azonban szempillantás alatt feledtették a mű legfőbb erényét,
míg végül teljes bizonyossággal állíthattuk: sokkal inkább mennénk olyan házibuliba, ahol tojáslikőr és citromos sör az italfelhozatal, fékevesztett limbózás veszi kezdetét, mindeközben pedig a Világslágerek Pataky-módra üvölt a hangfalakból.
Már 22 éve sem kellett áldozati cickányok beleiből jövendölő mentalistáknak lennünk, hogy megjósoljuk, mekkora karrier vár egy E-Mail nevű formációra. (És ha már itt tartunk, talán nem halálos vétek megemlékeznünk az SMS együttesről sem.) Bár, ha figyelembe vesszük, hogy egy mai napig használatos formátumról/informatikai fogalomról beszélünk,
talán a ?Syntax Error több szempontból is találóbb lett volna.
Ami miatt azonban az E-mail mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után, az az énekesnő személye. Miután ugyanis Czifra Noémi műsorvezető dalra fakadt, nem hagyott minket nyugodni a kérdés: vajon mekkorát hasított volna anno az ország Rózsa Gyurija egy hasonló ugribugri popegyüttes élén.
Kép forrása: YouTube
