Don Antonio Uribe levelet kap ifjúkori szerelmétől, Isabel Claratól, aki a halálán van, és megkéri a férfit, hogy látogassa meg őt. Antonio el is megy hozzá, ahol a nő azt kéri tőle, hogy vigyázzon és nevelje fel egyetlen lányát, a kis Esperanzát. A férfi elviszi magával, de otthon felesége, Consuelo nem örül neki, sőt kifejezetten utálja. De fia, Luis Gustavo örül neki, és nagyon jól megértik egymást. Mikor ezt Consuelo megtudja, elküldi fiát külföldre tanulni, Esperanzát pedig egy apácák által vezetett iskolába viszi. Don Antonio szomszédja és barátja, Fermín Requena egy özvegy férfi, aki egyedül neveli lányát, Silviát. A lány évek óta elhatározta, hogy Luis Gustavo felesége lesz, és hogy ezt könnyebben elérje, ráveszi apját, hogy küldje őt is külföldre. Tíz évvel később Esperanza gyönyörű nő lett, és Don Antoniót ápolja a farmon, aki súlyosan beteg lett. Halála előtt egy levelet ad át Fermínnek, hogy adja oda Luis Gustavónak, melyben leírja, hogy tudja, hogy szerelmes Esperanzába, és ő nem ellenzi kapcsolatukat, sőt, támogatja az esküvőt. A temetésen találkozik először hosszú évek után Esperanza és Luis Gustavo. Első pillantásra a kezdeti barátság szerelemmé változik. De Fermín is szemet vet a nőre, így úgy dönt, hogy nem adja át a levelet a férfinak, majd Consuelo segítségét kéri. Az anyja azt hazudja a férfinak, hogy Esperanza tulajdonképpen Antonio törvényen kívüli lánya, ezért nem lehetnek egymáséi, hiszen testvérek. A férfi annak érdekében, hogy minél hamarabb elfelejtse "testvérét", elveszi Silviát feleségül, de a szíve továbbra is a lányért dobog, aki nem érti, hogy miért hagyta el őt Luis Gustavo.