Hédi egy régi, lepusztult polgári lakás tulajdonosa. Vele lakik a fia és annak barátja, valamint egy ápolónő a barátjával. Mindannyian mohón spekulálnak az asszony pénzére, halála után pedig a lakására. Alkalmi cinkosság és kegyetlen kiszorítósdi egyaránt motiválja szövevényes kapcsolataikat.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Ezzel a filmmel próbált Tarr kitörni a szocio-filmezés kényszerû "itt és most" világából és a dokumentarizmus béklyóiból, az általános emberi sors, a mindenkori létélmények, az emberi érzelmek és kapcsolatok bomlása felé. Az más kérdés, hogy ez mennyire sikerült neki. Az Õszi almanach, habár kétségkívül jelentõs alkotás, természetesen nem vetekszik az olyan nagy mûvekkel, mint a Kárhozat vagy a Sátántangó. Útkeresésnek tekinthetõ, akárcsak a fõiskolai Macbeth-film.
A film "hõsei" tanácstalanok, indulatosak, beszippantotta õket a Tarr-féle ingovány, és talán az még a reménytelenség gondolatánál
is jobban kikészíti õket, hogy van reményük. Tisztességtelenek, megfáradtak... ennek a fokozása már csak a Kárhozat c. filmalkotás lehet,
és egy részrõl úgy tartjuk: megérdemlik a sorsukat, de a hangulat ránk is átragad, és inkább már mi is csak az egész végét várjuk.
8/10
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások