Az intézetben nevelkedett csinos, fiatal szövőnő, Jutka zavaros, rendezetlen kapcsolatok után megismerkedik egy egyetemista fiúval, Andrással. A kisebbségi érzéstől szenvedő lány azt hazudja a fiúnak, hogy ő is egyetemista. Kibontakozó szerelmüket egyre jobban zavarja ez a hazugság. András mindenben meg akar felelni munkásból értelmiségivé avanzsált szülei elvárásainak, és ez sok konfliktus elé állítja az érzékeny lányt. Jutka fellázad a megalázó szituáció ellen...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésemre és összefoglaltad a lényeget. . Én is így gondolkodtam a filmről, és mondtam is magamban, hogy Kállai Ferenc nagyon jól hozta a karaktert - mint mindig -, nagyon felrázta a filmet. Visszatérve én a végén nem hallottam, hogy
mit mondott a lány, amikor kijött a mosdóból, mert ugye hol hangos volt a film, hol halk.
Egy korai 70-es évekbeli szővőnő életvalóságát, szociografikus igényességel megjelenítő és egyúttal kortársi múltunkat is szinte dokumentaristán idéző, egykori köznapiságaiból drámai feszültségűen kibomló, erős érzelmi hatású, emlékezetesen jó film; mely épp a szereplői személyes rögzültségeivel és bizonytalanságaival, valamint a feloldhatatlan ellentmondásaival együtt volt hiteles érzetű. Mindemellett mégis, a párbeszédek és ezáltal a helyzetek is időnként kissé sutának tűntek. A színészek közül kiemelt elismerést érdemel Kállai Ferenc, aki karakterazonosult (rövid) remeklésével, a kivagyiságnak és az őszintétlenségnek éles kontrasztot teremtve, döntően járult hozzá a film katarzisához.
Már az első percekben elbűvölt az egész filmet meghatározó, kifejező érzékletességű, fekete-fehér operatőri zsenialitás a közeliekkel, a szuperközeliekkel és a hangsúlyos ráközelítésekkel!
A ráhangolódásomhoz és a csaknem teljes belefeledkezésemhez, utólag átgondolva, nagyban hozzájárult a film meg-megtorpanóan, elidőzően lassú tempója is.
A végkifejlet aztán a film egészéhez méltóan
nem sablon-egyszerűségű lezárást kínált, hanem "csak" egy reménytelen jövőjű szerelem megélhetetlenségével való fájdalmas szembesülést.
Örülök, hogy az MTVA rájött, hogy az unalomig ismételgetett Napló...-kon kívül Mészáros Márta más filmeket is rendezett. Ezt az alkotást kíváncsian várom!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar játékfilm, 77 perc, 1973
Hozzászólások