Párizsban Adél (Török-Illyés Orsolya) nem kívánt terhességgel néz szembe. Budapesten Nóra (Sipos Vera) titkolja, hogy férjével (Schmied Zoltán) gyermeket akarnak örökbe fogadni. Berlinben Becky (Székely Rozália) szembesíti családját azzal, hogy egyedülálló anya akar lenni. A három, negyven körüli nő élete fordulóponthoz érkezik: mindössze egy nap alatt kell sorsfordító döntéseket hozniuk. Mindegyikük egy-egy kezdeti problémával küzd - legyen az meddőség, abortusz, vagy gyerekvállalás egyedül. A vélt megoldások azonban csak még több bonyodalomhoz vezetnek.
Bemutató dátuma: 2026. február 26.
Forgalmazó: Budapest Film
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
lbj
márc. 10. 18:23:15
Olyan volt nekem a film, mintha bekukucskáltam volna három nő életébe, akinek -eltérő helyzetben, és aspektusból - ugyanazon dolog körül forogtak a napjai/gondolatai, ami a gyerekvállalás... változó színvonalú jelenetekkel és színészi játékkal, különösebben mély nyomot nem hagyva, de az érdeklődésemet nagyjából fenntartva. Legkevésbé koherensnek a Székely Rozi alakította karakter történetét éreztem, gyakran "csikorogtak" a jelenetek, a "toxikus" mama figura pedig bántóan közhelyesre sikerült... a legkidolgozottabbnak a Sipos Vera alakította karakter epizódját tartom, csak nyugtalanít egy kérdés: meglett-e végül szegény, öreg, bepisilős Sára...? 🙂 Összességében inkább tetszett a film, mint nem, szeretek ily módon bekukucskálni mások életébe, (ha a téma alapvetően érdekel) valójában erről szól a mozi élvezete...
Tegnap láttam. Az itt érzem magam otthon megteremtett egy minimumot számomra ami a 2020 utáni hazai filmeket illeti. Ezt pedig nem ugrotta meg. Felszínes karakterek, egyikük se ér révbe vagy nyújt mást a megszokotnál ezzel elárulva a néző figyelmét. A film végi tánc előadás olcsó megoldás a feszültség feloldására. Olyan érzésem volt mintha a film jobbik fele ott maradt volna a vágóasztalon. Ennyire nincs szellemi tőke?
Ez a mozgókép is ugyanolyan, mint az elmúlt évtized művészfilm alkotása. Ugyanazok a simák.
1: Egy komoly téma, legyen ez abortusz, halál, világvége.
2: Felszínes karakterek akik tele vannak pénzel. Papírmasék, semmi eredeti nincs bennük, a folyamatosan sodrótó főszereplő is ide tartozik. Ez az olcsóság narratív oldala.
3: Mindennel szembe menő "művészi" végszó. Valami abszurd. Haláltáborban játszódó horror? Táncoljanak a végén a baltás gyilkossal vagy mutassunk tíz percig egy döglött galambot! Lezárás helyett ismételten olcsó megoldás ami elvarratlan szálakhoz vezet és nem adja meg a tiszteletet a nézőnek aki időt és pénzt adott azért, hogy egy teljes élményt kapjon.
A mambo Maternica ezeket a kliséket követi és ezért is hasal el.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások