A szlovák filmművészet egyik legjelentősebb alkotásának történetét nehéz megragadni. Különös világú, filozofikus műről van szó, amely az egyén és a társadalom betegségét vizsgálja.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
5/10
sanderb
2012 márc. 08. - 21:00:35
5/10
A híres cseh filmszatíra-készítés szlovák utánzata. A képek másolásából pedig még nem jön létre ugyanaz a hatás, talán a legsarkalatosabb különbség a két rokon, de nagyban eltérõ habitusú nép maga. Szlovák, vagy cseh nem megy egyre. Ez a film errõl tanúskodik. Szólni meg nem igazán szól semmirõl, azaz mindenrõl egy picit, de ebbõl sem áll össze egy koherens egész. 10/5
A 322 nem könnyû film, tkp. nincs szavakba önthetõ története; két ember sorsát követi végig egy bizonyos idõszakban, helyenként ironikus, máskor groteszk (már-már abszurd) helyzetekkel és figurákkal. Fõhõsünk szembesül azzal, hogy bármikor meghalhat, s közben a volt feleségével is megromlik a viszonya, aki azonban más férfival enyeleg - nem ez a férfi az elsõ ilyen az életében, de a fiatalembernek is van más szeretõje -, egyszóval ez egy meglehetõsen lehangoló, szinte embertelen világnak tûnik. Az igazi drámai feszültség viszonylag kevés a filmben, sok a hirtelen vágás, akad némi "látomásosság" és elvontság is benne. A mondanivalót talán azzal lehetne összefoglalni, hogy a fõszereplõ nyitottabbá válik a világra és embertársaira, felismeri az élet értékét és a saját hibáit. Habár nem feltétlenül nevezném hibátlan remekmûnek, illetve könnyen befogadható alkotásnak, a 322 c. filmet érdemes megnézni, ha másért nem, hát a hangulata miatt.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások