Király Bélát 1935-ben avatták tisztté, 1942-ben kiválóan végzett a Ludovika Akadémián, részt vett a II. világháborúban, 1950-ben tábornokká nevezték ki, majd a mai Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogelődje, a Honvéd Akadémia parancsnoka lett, amit börtönévek követtek. A HM közleménye szerint a tábornok életének egyik meghatározó időszaka az 1956-os forradalom és szabadságharc volt. Király Béla 1956-ban a Nemzetőrség főparancsnoka, Budapest katonai városparancsnoka volt. A forradalom leverését követően Ausztriába, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Életét ezután a tudománynak és az oktatásnak szentelte. 1989. nyarán hazatelepült. Az első szabad választásokon országgyűlési képviselő lett, 1990-ben vezérezredessé nevezték ki. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, 2006-ban megalapította és haláláig támogatta "Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsát". Míg egészsége engedte, szinte az utolsó pillanatig dolgozott: könyvet szerkesztett és lektorált.
Életrajzi kötetének utolsó két sora így hangzik: "Úgy hiszem, megtettem, amit a hazámért megteendőnek és megtehetőnek éreztem. A gondviselés és embertársaim mindenért bőkezűen megjutalmaztak."