A Guineai öböl partján emelkedő óriásvulkánról 2500 évvel ezelőtt Hannó, a főníciai utazó tudósított először. A füstölgő tűzhányót az "Istenek szekerének" keresztelte el. A középkor végén - vagy már az újkor hajnalán - Fernao Poo, a portugál Tengerész Henrik hajósa jutott el ide. A hegy alatti folyókban sok rákot látott, ezért nevezte el a folyót, a hegyet és a tájat is Camaroesnek, rákosnak. 1884-ben a Német Birodalom alapított gyarmatot itt, az első világháború után követték őket az angolok és a franciák. A 60-as évek függetlenedési hullámában Kamerun önálló ország lett. A Kamerun hegy csúcsa ma is vulkáni aktivitást mutat. Alatta a havasi rétek világa jönne, ha időről időre föl nem gyújtanák a vadászok. A lejjebb húzódó esőerdő övezetet még a németek legnagyobbrészt kiirtották, de a helyére felnőtt, úgynevezett másodlagos esőerdő is igen nagy értékeket rejt. Az ENSZ, a brit és a kameruni kormány nemzeti parkká szeretné fejleszteni a hegy területét, mert a felmérések szerint a világ 20 legfontosabb élőhelyei közé tartozik. Az értékek felmérésében, dokumentálásában vett részt a Magyar Tudomány Esőerdő Expedíció is.