Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A nő ötször

Things You Can Tell Just by Looking at Her
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott amerikai romantikus dráma, 106 perc, 2000

Értékelés:

32 szavazatból
Szerinted?
6 hozzászólás
+ 3 kép
+ 5 kép

Értékelés:

32 szavazatból
Szerinted?
6 hozzászólás
Öt gyengén egymáshoz kapcsolódó történet antológiája a film, öt egymástól teljesen különböző nő életét, problémáit tárja elénk. Az első epizód főszereplőjeként Glenn Close doktornőként tűnik fel, aki rokkant édesanyját ápolja, miközben saját életére nem jut ideje. A második történetben Rebecca (Holly Hunter) egy gazdag bankmenedzser, akinek életét megkeseríti egy szégyenteljes, véletlenszerű terhesség, a munkamániás barát és egy utcalány, aki többet tud Rebecca életéről, mint saját maga. És csak ezek után következik a további három sztori.
Forgalmazó: Best Hollywood

Stáblista

Szereplők

Glenn Close profilképe Glenn Close
Dr. Elaine Keener
Cameron Diaz profilképe Cameron Diaz
Carol Faber
Calista Flockhart profilképe Calista Flockhart
Christine Taylor
Amy Brenneman profilképe Amy Brenneman
Kathy Faber nyomozónő
Holly Hunter profilképe Holly Hunter
Rebecca Waynon
Kathy Baker profilképe Kathy Baker
Rose
Valeria Golino profilképe Valeria Golino
Lilly
Matt Craven profilképe Matt Craven
Walter
Gregory Hines profilképe Gregory Hines
Robert
Miguel Sandoval profilképe Miguel Sandoval
Sam
Roma Maffia profilképe Roma Maffia
Debbie
Elpidia Carrillo profilképe Elpidia Carrillo
Carmen Alba

Alkotók

Linkek:

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
8/10
Ildikó Nóra 2022 febr. 20. - 11:53:56 8/10
A filmet egyszer meg lehet nézni, szomorú történetek. Tetszett a szereposztás, a színészi alakítások, a filmzene és a szinkron is.
Válasz
gladiolus 2016 ápr. 23. - 16:59:58
Nagyon szeretem, ha egy film így építkezik,önálló de hiányos mozaikkockák végül összeállnak egységes egésszé.A film végére mindenki sokat fejlõdött. Kiváncsi voltam, hogy a vak kislány apja végül ki mellé sodródik, és tetszett a befejezés. Így lehet az életben is minden, egy városon belül élõ emberek sorsa törvényszerûen összekapcsolódik. Érdekes lenne egy valós tanulmányt készíteni, kiválasztani öt embert, és megnézni, milyen kontextusban találkoznak életük során. Nekem ez a film egyáltalán nem volt nyomasztó, inkább csak drámai. Ahhoz képest, hogy tele volt nehéz élethelyzetekkel, semmiképp nem vált fojtogatóvá, ahogy pl. a mûvészfilmek szoktak. Nagyon tetszett.
Válasz
10/10
Shaba 2011 febr. 13. - 14:19:36 10/10
Rendkívül impulzív lenyomata a hétköznapoknak. Meglassúdva és halkra fogva bár, de árad belõle az életszag. Nincs kezdõ- és nincs valós végpont benne, minden csak epizód, még a haldoklás lankadó melankóliája is. A sorsok a kivágott-kiragadott történetekben nem fonódnak össze, csupán érintõleges a kontaktus. A kamera által befogott látómezõ az érzékeny részeknél felülrõl "lefojtott", elmosódott kontúrokba hagyja veszni a lényegi történesen túli mozzanatokat. A stáblista a végén enyhén megbillen, balra tart a merõlegestõl, így érzékeltetve a folyamatosan mozgó, fölpörgõ-elnyugvó élet eleve nem kiegyensúlyozott voltát. Remekül megkonstruált kaleidoszkóp, rögzítetlen kollázs, egyenleget nem vonó metszetfilm. Úgy ábrázol, hogy dokumentál.

Sikerült csaknem némán végigülnöm, noha nem kellett magamra erõszakolnom, igazából lenyûgözött a kép, a szavak megválasztása, a kimért tempó. Egyetlenegyszer szóltam csak közbe, mikor a negyedik epizód két leányzója közül a betegeskedõ megemlíti az erélyen, hogy akár õk is beszerezhetnének két kanárit. Akkor mondtam magam elé félhalkan, a másiknak a szájába adva a szavakat: "Végtére is porszívónk már van..." Aztán megkönnyebbültem, hogy ez mégsem hangzik el. Remek alkotás. Kijár érte a maximum.
Válasz
8/10
jeffero 2007 dec. 30. - 13:35:03 8/10
Én is ugyanilyen véleménnyel vagyok, az eleje tényleg nyomasztó, de aztán a törpés epizódtól feloldódik az egész, már jobban lehet élvezni.

Összehasonlítva más hasonló filmekkel, ez a film messze felülmúlja azokat. Például ilyen a Rövidre vágva Robert Altmantól, ami eléggé bizarr film, kétszer láttam eddig tévében, de szerintem többször nem fogom megnézni, legutóbb is elszörnyülködtem azon, amit a szereplõk mûveltek benne. Mondjuk Altman filmjeinek a többsége ilyen bizarr, eléggé egyedi stílusú alkotás.

A héten láttam a Hepiendek címû filmet, az is efféle, bár az sem tetszett annyira, az egyik fõ negatívum a személytelenül becsúszó magyarázó, narratív angol feliratok voltak benne, amit igazán alámondhattak volna magyarul is a szinkronban.

A Hepiendek kapcsán a dvd kritikánál még említik a Grand Canyon c. filmet is. Errõl az rémlik régrõl, hogy nagyon tetszett, ez is részben lehangoló volt, de szerencsére voltak benne szép jelenetek, meg persze nagyszerû és ismert színészek is. Sajnos azóta nem láttam újra a tévében, dvdn meg nem jelent meg szinkronosan.
Válasz