A szürrealisztikus epizódok sorával Bunuel azt sugallja, hogy a szabadság és elnyomás kettőssége, ami az emberiség egész történelmét meghatározta, már csak emlék. Egy anakronisztikus világ jött létre, amelyben néhány szobor, emlékmű ugyan még a szabadság, egyenlőség és testvériség szellemét hirdeti, de valójában az már sehol sem található. Különféle, logikailag össze nem kapcsolódó szatirikus, abszurd jelenetekből áll a film. A tökéletesen kigondolt világba becsempészett őrületek, apró, oda nem illő részletek, egy alapjaiban kiforgatott, konvencionális társadalmi rendet tesznek nevetségessé. A zseniális Bunuel utolsó előtti filmje.