Hud visszatér Blackstonba, hogy bosszút álljon az öccséért, akit azzal a váddal, hogy pénzt lopott a bankból, a "tisztességes" polgárok meglincseltek. A pénzt azonban nem találták meg, pedig sokan szeretnék megkaparintani. Köztük El Diablo, a mexikói banditák félkarú vezére, Hud gyerekkori cimborája. Magához hívatja Hudot, elárulja neki öccse utolsó szavait, majd átad neki egy szakadt bankjegydarabot...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Szép hosszan fogalmaztad meg a gondolataidat. Tetszik amit írtál, valamint én is így értékelem. Engem az abszurd befejezésen kívül még a lövöldözések és a verekedések kidolgozatlansága zavar.
Ritkán látni olasz-francia-NSZK westernt, talán nem is sok készült ilyen koprodukcióban. Jómagam Johnny Hallydayt sem igazán láttam filmben szerepelni, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy milyen lesz A szakértõ. Nos, véleményem szerint az elejétõl kezdve volt valami furcsa hangulata a filmnek, ami kicsit taszított. Egyrészt a "hippi" fiatalok mintha nem illettek volna a sztoriba, másrészt volt valami mélységesen nyomasztó az egészben. Néha pedig az volt az érzésem, hogy maguk az alkotók sem vették komolyan a filmet, mintha már-már (stílus)paródiát látnánk. A felállás nagyjából a szokásos, a fõszereplõ elmegy egy kisvárosba, hogy bosszút álljon, aztán kiderül egy s más a történet folyamán. Azt is lehetne mondani, hogy szatírát láthatunk, hiszen a befejezés (is) a városlakókról rántja le a leplet, kiderül, hogy valamilyen szinten majdnem mindenki sáros, illetve ostoba.
A színészi játék viszonylag jónak mondható, bár Mario Adorfot elsõsorban nem ilyen szerepekbõl ismerjük, szerintem kicsit furcsa volt El Diablóként, fõként furcsán mutatott a havas hegyekben egy "mexikói". Viszont megismertem a filmbõl pár olyan színészt, akikrõl korábban nem is hallottam (Gastone Moschin, Francoise Fabian). A cselekmény nagy része követhetõ, nem mindig izgalmas, de azért elfogadhatóan peregnek az események. A befejezés viszont szerintem eléggé "abszurd",
SPOILER
Hud egymaga lelövi a gonoszokat (ez még nem is lenne annyira nagy szám), de amikor a hippik le akarják õt lõni, akkor az acélmellénye lepattintja magáról a golyókat. Annyi eszük persze nem volt a fiataloknak, hogy pl. a fejét lõjék szét a csávónak, és akkor megoldódik a probléma.
SPOILER VÉGE
Számomra kissé "összeszedetlennek" tûnt a film, nem lett volna ez olyan rossz, csak hát valami mégis hiányzik belõle. Kárpótolja viszont a nézõt a látványvilág, nem a westernektõl megszokott tájakon játszódik a történet. A zene is érdekes, Lavagninótól eddig nem hallottam még semmit, de A szakértõ fõcímzenéje nagyon fülbemászó (és egyáltalán nem a "hagyományos", "lóügetést" imitáló és/vagy harsány, trombitákkal, gitárokkal operáló muzsika), mintha ez sem illene teljes mértékben a sztorihoz. A szinkron kicsit furcsa volt, Mario Adorfnak pl. valószínûleg nem Háda Jánost rendeltem volna szinkronhangként, számomra nem volt túl meggyõzõ "gonoszként", nekem erõltetettnek tûnt. Összességében véve azt mondom, hogy nem vesztettem semmit a film megnézésével, és egyáltalán nem nézhetetlen, még ha nehéz is kihámozni azt, hogy egy-két dolog hogyan is passzol a sztoriba. Talán nem lövök mellé, ha azt állítom, hogy Sergio Corbuccinak nem ez a legnagyobb alkotása, de azért mint különlegességet érdemes megnézni.
További információkért pedig itt az IMDb-link, ha már lemaradt az adatlapról:
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások