Öregapám mesélte még gyermekkoromban, hogy ő bizony ismert egy embert, akit úgy hívtak, hogy Szerencsés Hans. Azért tartotta magát szerencsésnek, mert amikor útnak indult, hogy elszegődjön szolgálni, harmadnapra talált is egy uraságot, aki felfogadta. Szerencsés Hans nemcsak szerencsés volt, hanem hűséges is. Nem volt reá soha panasz. A hetedik esztendőben meg is lett a jutalma, szolgálatáért egy aranyrögöt kapott az uraságtól.