Marker költői narrációjában az idő múlása úgy pusztítja a szobrokat, mint az emberi testet. A halál járja át a rendkívüli képeket, rátelepszik az egyszerre absztrakt és nyugtalanítóan valósághű afrikai maszkok szemére, szájára, fogára, a szerszámokra és a szakrális műtárgyakra. Ám Marker és Resnais provokatív állítása értelmében az afrikai szobrászat azzal lett halott, hogy gondosan felcímkézve a múzeumi üvegtárlókba került. Az 1953-as cannes-i bemutató után - és az 1954-ben elnyert Jean Vigo-díj ellenére - a filmet betiltották Franciaországban, gyarmatosításellenes üzenete miatt. 1963-ban engedélyeztek egy megcsonkított változatot, de a teljes mű csak 1968-tól vált vetíthetővé.