1980 januárjában 7. osztályos voltam, amikor kaptam egy szovjet levelezőpajtást. Az orosztanárnőnk kiosztott mindenkinek egy cirill betűs borítékot azzal, hogy mostantól ő lesz a levelezőpajtásod. Szerencsém volt, mert lány volt és moszkvai. Három évig leveleztünk egymással, és bár soha nem találkoztunk, az összes levelét megőriztem. És most elhatároztam, hogy megkeresem, és filmet készítek arról, hogy kinek milyen gyerekkora volt a szocializmusban.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nagyon tetszett! Nekem külön hab volt a tortán, hogy oroszul, angolul és olaszul beszéltek benne, és én mindhárom nyelvet tanultam/tanulom. Amitõl kicsit fájt a szívem, látni, hogy a globalizáció mennyire elérte Moszkvát is. Régen többször is voltam kint, de úgy látom, ha újra mennék, már nem azt a hangulatot találnám. Mindenesetre a film után nagy kedvem támadt, hogy leporoljam az orosz tudásom.
Nem szokványos, furcsa, kis intim film volt. "Abban" az idõben illett levelezni, jó pontot adott érte a nyelvtanár, és rengeteget fordított nekünk, ha nem boldogultunk a szöveggel. Sokszor õ is birkózott a nyelvvel, pl orosz tanárból kellett átvedlenie rövid idõre német tanárrá, vagy éppen német anyanyelvûbõl egyszer csak orosz tanár lett, aki két leckével járt elõttünk. Ezekbõl a levelekbõl õ is sokat profitálhatott.Mert volt, amikor az általa írt levelet megmosolyogta a levelezõtárs, mondván, hogy a megfáztam helyett azt "írtam" , hogy meghidegültem.
Szóval mindenkinek jó volt ez a levelezés.
Nekem is volt Gálja Moszkvában, Irene Rostockban, Rozika Paciron, Okeke Maduike Lagoszban, meg sokan még.
Minden nap rohantam a postaládához, és néha 10 levél is kisorjázott belõle. Pedig a bélyegek árának kikunyerálása szüleimtõl is, nehéz volt.
Sajnos a levelek, fényképek a költözések során elvesztek. Dicséretes, hogy Papp Gábor ezeket szépen megõrizte, és kedves, ahogy bevezetett bennünket ebbe az intim világába. Meg a barátnõ is vállalta, így utólag, hogy bizony, füllentettünk is ezekben a levelekben magunkról, családunkról.Érdekes volt látni, hogy bizony Moszkvát is elérte a rendszerváltás, ki hitte volna, hogy az ottani polgár valaha Olaszországban fog vállalkozni, s repkedhet ide-oda rendszeresen?
Szóval kellemes kis óra volt a film megnézése. Valahogy példa arra, hogy évtizedek sem feledtetik azokat, akik fontosak voltak nekünk. Csak az átlagember nem tesz lépéseket, hogy évtizedek múlva kiderítse, felkutassa, mi lett az egykori baráttal, de egy filmrendezõnek, riporternek ez szakmai kihívás is.
GYERE FEL A HTTP://HU.NETLOG.COM - ra és írjad meg egy - két blogbejegyzésben! Régi képeket is beszkennelhetsz hozzá! Ottani nevem-helyem: http://hu.netlog.com/sacacarolina . Elõre igérhetem, hogy boldogan fogadlak baráti körömbe!
1961-ben 5. osztályos voltam, én is kaptam egy szovjet levelezõpajtás címét, aki egy kárpátaljai magyar anyanyelvû lány volt.A mai napig tartom vele a kapcsolatot.Azóta nyugdíjas öregasszonyok lettünk.Többször meglátogattuk egymást, és a családtagjaaink is. Azóta is õrzöm a legelsõ leveleit, fotót.Szívesen mesélnék róla a médiában, már ha egyáltalán valakit érdekelne.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások