Egy farkasvonyítástól hangos téli éjszakán a faluba idegen pár érkezik. Mindenki elzavarja őket, senki nem ad menedéket. Felelevendik egy pont ilyen faluban megesett történet, melyben a csőszkunyhóba befogadott pár életét áldozta a faluért, amikor éhes farkasok támadtak rájuk. Az árván maradt gyermeket négy fiús család akarta befogadni. A bíró úgy döntött, legyen a lányka évszakonként más családnál. Télen a pék kemencéjénél, tavasszal a kovács parazsánál melegedhet, nyáron a favágóéknál az őzekkel játszadozhat az erdőben, ősszel gyertyamártóéknál sosem vakoskodna. E szerint a rend szerint teltek az évek, s cseperedett a lány a szerető családoknál, akik abban reménykedtek, hogy majd, ha eljön az idő, az ő fiúkat választja férjül. Egyszer, amikor a pék nem fűtött be időben a kemencébe, a lány hozzáért egy elkeseredett asszony szakajtójához, s a kenyér magától megsült. Egy másik alkalommal, amikor a kovács csak drágán javított volna meg egy törött fejszét, a lány kezében összeforrt a vas. Amikor pedig a gyertyamártó nem adott gyertyát egy szegénynek, a lány fényt varázsolt a kunyhóba, s amikor favágó apja sajnált egy kis rőzsét a fagyoskodóktól, meleget vitt a kunyhókba. A négy család hiába kérte a lányt, ne adja ingyen a tüzet, de az nem akarta pénzért adni azt, amit szüleitől ingyen kapott, ezért összefogtak ellene és kitagadták.