Körülbelül 300-an, családostul önkéntes munkavállalónak jelentkeztek 1932-ben a Szovjetunióba Karéliából, a jobb megélhetés reményében. Finnország ekkoriban semleges-baráti államnak számított a szovjet vezetés számára, csak a háború közeledtével változott a helyzet, ami az önkéntesek számára családok szétválasztását, lágert, megsemmisítést eredményezett. Csak kevés túlélő maradt, akik felidézhetik ezt az elborzasztó "proletár nemzetköziséget".