A berlini Ostkreuz-pályaudvaron két ember útja keresztezi egymást. Egy nőé és egy férfié. Egy magányos, harminc év körüli német asszonyé és egy fiatal cigarettacsempész lengyel férfié. A véletlen nagytalálkozásból lassan szerelem szövődik. Ramona magányát egy kalitkába zárt madár szimbolizálja, melyet a gyermekvárás- és áldás reménye vált fel, s az örök várakozás és vágyakozás a család iránt. Azonban a közeledő és rohanó végkifejlet elkerülhetetlen mindkét idegen és magányos ember számára...
Helke Misselwitz filmjének legfőbb erénye a szélsőséges lelkiállapotok pontos, hiperérzékeny filmes ábrázolása, ami elsősorban a főszereplőnő megrázó alakításának köszönhető. Susanne Lothar olyan intenzitással és odaadással jeleníti meg "Angyalkát", ami néha már a megszállottság határát súrolja. Játéka mély beleérző képességen, koncentráción nyugszik, így a különös, szélsőséges figurában képes láttatni a hétköznapi nőt a maga esendőségeivel, félelmeivel.
(San Sebastian Filmfesztivál'96 a zsűri díja a legjobb rendezésért, Max Ophüls Fesztivál díja, Németország'97, Seattle Nemzetközi Filmfesztivál, USA'97 az elsőfilmes rendező díja, Thessaloniki'96.)