Mi történt Cecén 1956-ban?
Nem nagy dolgok.
Egy bölcsész lány hazatelefonált 24-én, és elmesélte a Sztálin-szobor ledöntését.
A faluban csak a postán volt telefon, így hát a postáskisasszony mesélte el a falubelieknek a pesti híreket.
A cecei fiatalok aznap este nagy tüntetést szerveztek, sajátosan helyi követelésekkel:
– A kitelepített kulákoknak adják vissza a házukat!
– A tanácselnök menjen haza! (hiszen nem helyi volt, hanem “ejtőernyős”)
– Állítsuk vissza a hősi emlékművet! (amit a párttitkár szétveretett) stb.

Másnapra a párttitkár elment a faluból (és sosem jött vissza), a tanácselnök lemondott (és később sem lett tanácselnök), a kulákházakba visszatérhettek a tulajdonosaik. Győzött a forradalom. A falu népe a tejeskocsival küldött élelmiszert Budapestre. Egy Pesten elesett cecei fiú forradalom mártírjaként kapott hősöknek kijáró végtisztességet.
Valakik leverték a vörös csillagot a faluban, más valakik egy éjjel helyreállították a világháborús hősi emlékművet.

Helytállásuk nem maradt megtorlás nélkül. Bár erről alig beszéltek a faluban, sokakat letartóztattak, megvertek, megaláztak.
A megtorlás elől kb. kéttucat fiatal disszidált – ez a generáció azóta is nagyon hiányzik a faluból.

1956 emlékezete alapvetően Budapest-központú.
A vidéki 1956-os események története viszonylag feldolgozatlan: néhány vidéki sortűz vagy megtorlás lett csak a kollektív emlékezet része.

Hogy mik történtek vidéken 1956-ban? Mondhatjuk, hogy nem nagy dolgok.
Mégis fontos dolgok, amelyek mélyreható, részben tartós következményekkel jártak,
és amelyek hasonló bátorságot és helytállást követeltek, mint Budapesten, Mosonmagyaróváron, Kolozsvárott vagy másutt.