Az első világháború után a német filmben valami korszakalkotó történik, nem kevesebb,
mint a tudatalatti betörése az elbeszélő formába. Lotte Eisner nevéhez fűződik e filmkorszak "kísérteties filmvászon" fogalma, és ennek az esztétikai jelenségnek aligha adhattak volna találóbb elnevezést.