Egykoron harcosok voltak: ifjúságuk több éven, akár évtizeden át a bokros-fás-őserdei vidéken telt talpas katonaként állandó összecsapásokban és menekülésben. Akaratukon kívül, tizenévesen lettek gyermekkatonák, űzött gerillák, s így hazájuk ellenségei az önmagával háborúzó országban, Ugandában. A visszailleszkedés ma is rendkívül nehéz, munka alig van, társadalmi megbélyegzettség, utálat sújtja őket mint egykori bozótharcosokat, a leányanyák gyermekeit pedig a kirekesztettség. A vadászat folytatódik: a valós háború után most más típusú atrocitások érik őket. Sehol sincsenek otthon, nem találják a helyüket.