Glastonbury csendes kisváros Somerset szívében, misztikus, legendás hely - akárcsak a róla elnevezett zenei fesztivál, amelyet 1970 óta szinte minden évben megrendeznek. Harminc évvel ezelőtt, amikor egy Michael Evans nevű fiatal gazda összehozta az első, akkor még Plimpton Fesztivál nevű koncertsorozatot, mindössze 1500 nézője volt: egy nyári hétvégére ide gyűlt az ország számos amatőr együttese és a világ legnagyobb folkénekesei, hogy megmutassák tudásukat a közönségnek - a mindössze egyfontos belépőjegy ellenében. A következő esztendőben már 12 500 rajongó kereste fel Somersetet, hogy meghallgassák Joan Baezt és David Bowie-t.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Egy gondolatrendõr
2011 dec. 18. - 11:09:29
Unalmas, fárasztó, idegesítõ propagandafilm.Pedig hát Julian Temple...Tud õ ennél jobbat is...Én pl. közvetlenül ezután néztem meg a Joe Strummer-es filmjét.ÉG és FÖLD.
Nem éppen a szó hagyományos értelmében vett koncertfilm, inkább dokumentumfilm, fõleg azért, mert archív felvételek is láthatóak benne. Mondjuk így elsõ látásra ez a 138 perc kicsit hosszúnak tûnik, hajnal 2 körül már vége is lesz.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások