Haraszty István, a hatvanas évek magyar neoavantgardjának egyik meghatározó egyénisége, az a sikeres művész, akit a közönség is ismer és szeret sajátos "játékai, gépei, mobilszobrai" révén. Kinetikus szobrászat? Vagy a természet organikus mozgásának átvitele a mechanikára? Vagy a mozdulatlan idő játékra kényszerítése? Vagy a perpetuum mobile megtalálása, megmutatása minden szerkezetben? Ezek összessége Haraszty művészete? E kérdésekre a választ maga az alkotó próbálja megadni.