1938 decemberében David O. Selznick lángba borította Atlantát, legalábbis díszleteiben. Ezen kívül elfogyasztott öt rendezőt, tizenkét forgatókönyvírót és felrúgta az amerikai filmgyártás minden addigi bevált szokását. A film, ami mindeközben megszületett, az Elfújta a szél volt. Mégsem ezért érdekes nekünk ez az időszak, hanem azért, mert 1939-ben David O. Selznick egy ismert angol rendezőt hozott át a jó öreg Kontinensről. A rendező neve: Alfred Hitchcock. "Hitch" már megízlelte a siker édességét, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Az ember, aki túl sokat tudott, vagy a Harminckilenc lépcsőfok. Karakterét, vérmérsékletét, ízlését, munkamódszerét tekintve tűz és víz volt ez a két ember. De Hitchcock Hollywoodba akart menni, és senki más nem hívta Selznicken kívül. 1939-től 1946-ig szerződés kötötte össze őket. A közös munkát olyan filmek fémjelezték, mint a Rebecca (avagy a Manderley ház asszonya), az Elbűvölve, a Forgószél. És egy korszakváltás. Selznickkel ugyanis együtt lelépett a színről az a producer, aki a szerződéssel "megvásárolta" a filmet, a rendezőt, a színészt, a tehetséget egyaránt. Hitchcock személyében pedig színre lépett az a rendező, aki a megszületendő film minden egyes részletét meghatározó, eldöntő, nem rendelésre dolgozó, alkotó művész. 1999. augusztus 13-án lenne Hitchcock századik születésnapja, ha még élne. De hisz még él, igaz?