Jona Oberski Gyermekévek című elbeszélése alapján készült film a gyermek szemével láttatja a holokausztot. Jónás 4 éves korában szüleivel koncentrációs táborba kerül. Először apját, majd édesanyját veszíti el, miközben szülei és környezete mindent elkövet, hogy életben tartsák őt, a jövőt, a reményt.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
drProktor
2011 júl. 13. - 11:32:24
A sok huhogó hsz miattatt hittem, ennél sokkal rosszabb.
Nem így van pl sokkal nézhetõbb, mint a Sorstalanság.
Félreértések elkerülése végett a Sorstalanság könyv zseniális,
ami überszar, az a Koltai filmje.
Egyesek fölvetik, hogy a gyerekszereplõ nem bájos, valóban,
egyáltalán nem bájos, sokszor idegesítõ, a szinkronhang néha
elviselhetetlen( tkp, teli találat!). Csak hát vannak kevéssé
bájos, sokszor idegesítõ kigyerekek, különben is nyilván ez is
koordinátarendszer kérdése, a szülõknek minden gyerek egy csoda).
Ez nem háborús kalandfilm(Szökés Sobioborból, stb igazságtalan hasonlítás),
a szimbolikus Sorstalansággal, s Schindler listájával lehet
összehasonlítani – szerintem mindkettõnél nagyságrendekkel jobb.
Ennek valami olyasmi az oka, hogy a ”narrativa” természetesen
illeszkedik a használt szimbolumokra, a másik két esetben erõltetett
és természetellenes ez az illeszkedés(pl. dûlöngélés az Appellplatzon
a Sorstalanságban vs. ennek a filmnk az a jelenete, amikor a szõke
nagyfiú lemocskos-zsidózza miután eltaposta a homokozóba épített kupacait,
a folyvást tartó hóhullásban))
Nem értékelem, mert eléggé lehúzzák már a más okból 1/10- et nyomkodók. De elmondom a véleményem róla.
A film nem ragadott magával. Nem a téma miatt, mert hasonló filmeket (Szökés Sobiborból, Schindler listája, Sorstalanság) úgy néztem, hogy jóformán mozdulni sem tudtam az iszonyattól és a fájdalomtól. Szóval nácinak nézni nem kell.
Ez a film azonban számomra nem adta vissza azt a hangulatot, amit vissza kellett volna adnia. Ismétlem, számomra. Ennek legfõbb oka a fõszereplõ gyerek teljes alkalmatlansága erre a szerepre, valamint az elég gyenge színészi alakítások mind az anya, mind a gyerek részérõl.
A film azt akarta elérni, hogy együttérezzek ezzel a kissráccal. Engem mérhetetlenül idegesített szegény, és a viselkedése alapján nem tudtam sajnálni.
A megtörtséget, amit mutatnia kellett volna, nem tudta eljátszani, talán ha azt tehetséggel alakította volna, más véleménnyel lennék, így egyszerûen csak egy kis hisztis kölyöknek tartom. A tejesbögre leverése és a tej kiköpése volt színészi "alakításának" teljes csõdje. Ez egy jutalomjáték lehetett volna egy tehetséges színésznek, õ mindössze egy katatón idiótát megszégyenítõ tekintettel való székben ülésre, majd egy semleges tejkiköpésre és bögrelecsapásra volt képes. Semmi megtörtség, semmi lázadás, semmi drámaiság.
Ha már a drámainál tartunk: drámainak szánt jelenet volt az anya krumplidobálása a kórházban. Na ez sem drámai volt, egyszerûen szánalmas. Semmi drámaiságot nem éreztem.
Szóval, szerintem, aki jó háborús filmet akar nézni, és elgondolkodni a koncentrációs táborok kínjain, az nézze meg a Szökés Sobiborból c. filmet, ezerszer jobb, mint ez, és legalább mondanivalója is van. Csak vigyázat, az NAGYON nyomasztó film ehhez a koraesti limonádéhoz képest.
Értem amit mondasz, de korántsem egy angyalarcú kisfiút vártam, pláne nem egy talpraesettet! Nem is a butasággal volt probléma, mert minden gyerek úgy kezelte a történteket, ahogy, és biztos volt ilyen is. Nem a karakterrel volt gondom, hanem a színészi teljesítménnyel.
Engem az zavart, hogy ezen a fiúcskán a megtörés halvány jele nem látszódott. Elvesztette a szüleit, de semmi - a végén, a tejes bögre leverésénél, amikor elméletileg megmutatkozna a fájdalma, akkor sem.
Csak lecsapta,és annyi. A szem beszédes, de neki kb. az járhatott az eszében, hogy mikor mehet a playstation közelébe!
Én azt a filmet szeretem, és értékelem, legyen az bármilyen mûfajból való, amelyik közben elfelejtkezem a külvilágról. Ez itt nem ment, akármennyire szerettem volna. Ez volt a problémám, de már sikerült feldolgoznom! :))
A kisfiú valóban nem a legszimpatikusabb gyerekszereplõ volt. Elõször én is meglepõdtem, aztán belegondoltam, ebben a helyzetben egy angyalarcú, talpraesett, gyönyörû kisfiú nem biztos, hogy teljes, álethû képet adhatott volna. Én úgy éreztem, a kissé buta és meggyötört alak és a tétovaság pontosan azt próbálta visszaadni, ami akkoriban történhetett.
hinnye, a kölyök nálam is kiverte a biztosítékot. nem hiszem el, hogy ennél tehetségesebb gyerekszínész nem volt. AZ a buta ábrázata, ahogy nagy bambán, legtöbbször érzelemmentesen néz bele a világba...
Ilyen könyv Uris: Exodus-a. 300 árva zsidó gyerek útját követi végig, akiket az Exodus hajón szállítanak Palesztínába. Nem akarnak mást, csak gyermekhez/emberhez méltó életet - de soha nem adatik meg nekik. És nem kizárt, hogy egyszer meg a "kékszemûek, vagy a 150-160 cm közöttiek" kerülnek sorra.Nem nehéz indulatot szítani valakik ellen. Ld Laci-Olivér,Claudia szeretõk-gyûlölõk, Vastag Csaba-Nicolas, a politikáról meg ne is beszéljünk...Ilyen piti dolgokért is egymásnak ugraszthatók emberek.
Tegnap, amikor elsõként hozzászóltam, 2.85-ön állt a film pontszáma, a jelenlegi 6.1 azért már biztatóbb. Amúgy minden kíváncsiságom ellenére nekem is gyomorgörcsöm van az ilyen filmektõl, mert annyira embertelen és igazságtalan, ami bennük történik, ráadásul valóság. Egy sci-fit, horrort nem vesz komolyan az ember, hiába mészárolnak benne... Ránézek a pár hónapos lányomra, és rosszul leszek, ha belegondolok, mit élhetett át az a rengeteg szülõ és kisgyerek aki ilyen helyzetben volt. Amúgy a filmes adaptációk nekem nem érnek fel a könyvekkel, amibõl csinálták, az én agyam "más filmet forgatott", mikor korábban olvastam pl a hasonló Sorstalanságot, vagy ezt.
Én egyre kevésbé szeretem nézni az ilyen témájú filmeket. Valahogy bennem születik bûntudat, lelkiismeret-furdalás. Ugyanígy nem szeretem a nagy betegségekrõl szóló dolgokat sem. Ez struccpolitika: ha nem hallok róla, akkor nincs is.
Mióta kisgyemekek születtek a családban, azóta egyfolytában rettegek, hogy valami hasonló bekövetkezhet.
Elnézem a kis ártatlanságokat, nem õk akartak megszületni, létük, sorsuk tõlünk függ, és hányan élnek vissza bizalmukkal.
Valahogy ez a film még a "szerencsésebb" oldalát mutatta a valóságnak, hiszen más források még rettenetesebb körülményekrõl szólnak. Itt volt humánum: pl szakács, orvos.
Én többet vártam a filmtõl. Nem a "sztorival"volt a gond, hiszen ami megtörtént, az megtörtént, hanem a rendezéssel, és a kisfiú alakításával - számomra.
Az viszont vitathatatlan, hogy fajtól, vallástól független egyetlen ártatlan ember sem érdemli meg,hogy emberi méltóságától, majd az életétõl is megfosszák. Egy népet kollektívan megítélni, és hibáztatni-akár a múltban,akár jelenben... - természetesen nincsenek utópisztikus képzelgéseim,tisztában vagyok vele, hogy mindig is ez lesz.
A pontozás semmit nem jelent, a zsidó témájú filmekre nálunk azonnal ugranak a nácik(nyilasok), és bõszen nyomkodják az 1/10-et. A rossz lelkiismeret megnyilvánulása... Kívánom, hogy ez legyen a legnagyobb örömük az életben!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások