A főzés - és a műsor felvételének - a helyszíne a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum volt, a Skanzen egyik parasztkonyhája s egy pajta. A konyhát Bede Róbert választotta, ahol rézüstök s agyagedények között, fatüzelésű kemencével készthette el a korhű recepteket. A pajtában, a főzés másik helyszínén viszont Serényi Zsolt egy modern konyhát alakított ki magának, benne mai eszközökkel és alapanyagokkal. Amíg Bede Robi a 200 éves recepteknek megfelelően, a szöveget szóról szóra követve késztette el, Serényi az eredeti leírást mintegy inspirációként használta: modernizálta, ahol kellett egyszerűsítette vagy kiegészítette.
Az iskolában azt tanultuk, hogy az étellel nem szabad játszani. Ebben az esetben azonban mégis egy különös játék tanúi lehetünk: igaz, ezúttal képzett szakácsok játszanak az ételekkel, ízekkel. Robi korabeli történelmi gasztronómiai leírásokban kutat, Sera pedig kísérletezik, átértelmez, és ahol szükség van rá, újít. A néző mindeközben eldöntheti, hogy velük tart-e a kísérletezésben, nekivág-e az időutazásnak vagy marad a megszokott kedvenceknél.
Hozzászólások