A kis Walter számára semmi sem lehetne kiábrándítóbb, mint egész nyáron a flúgos nagybácsik farmján unatkozni. A furcsa rokonok még furcsább hóbortjai azonban idővel mégis felkeltik az érdeklődését. A postán rendelt afrikai oroszlán persze rögtön gyanússá válik Walter számára, így nyomozásba kezd: honnan lehet ilyen temérdek pénze a két elvarázsolt öregnek? Múltjuk ugyan titokzatos, de vajon igazak-e a hihetetlen pletykák, amelyek szerint a nagybácsik valaha bankrablók voltak.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nagyon jó film. Párhuzamot éreztem a "Befejezetlen élet" c. alkotással.
Csendes, nyugodt. Nem a dirr-durr adja a lényeget, hanem a mögöttes lélek.
Fura mód a Befejezetlen életben a serif: itt a főszereplő.
És a Csendes Lány c. ír történetre is emlékeztet.
Ami egy igazán érdekes átcsillanás, az az Összeomlás.
Az egyik nagybácsit alakító színész ott a nyomozó, a másik pedig ebben a szemüvegben tiszta Michael Douglas, különösen a kezében tartott shotgunnal (amivel a golfpályán lődözött)... :-)
Igazán boldogító, hogy végre egy olyan film, amit nem húznak le a kedves hozzászólók. Persze elsősorban a két főszereplő adja a sava-borsát. Vannak nagyon jó idősebb színészek, de amit ők ketten itt produkálnak! Minden ujranézéskor fel lehet fedezni egy újabb hangszínt, mimikát, apró részletet, amit díjazni lehet. A fanyar humorról nem is beszélve. Hányadszor is nézzük?
Oh. Nini! Az egyik kedvenc filmem. Ez az a bizonyos kategória amibe a többször nézős de megunhatatlan filmeket sorolod. Ez is egy olyan. Nem tud veszíteni a fényéből még tizenhuszodszorra se. Hihetetlen színészi alakítások, baromi jó történet, szuper lezárás. Így tanul a gyerek, ha filmet néz. :)
Egyebkent kiváncsi lennék, van valaki aki utálja ezt a filmet? 🤨😏
már ez is régi nagy kedvencnek számít. és az az idézet a legjobb antiszentimentális mondat a filmtörténetből. és idővel egyre csak jobb lesz, mivel sajnos az eredeti férfiúi erényeket devalválják, olyannyira hogy ma már kb. nem készülhetne el egy ilyen film, ilyen 'régimódi' konzervatív felfogásban.
Azt is írták valahol alant, hogy túlértékelt a film. Nos nem hiszem. Láttam párszor, és vannak részek, amiket megkönnyeztem akár hatodszor is ("Minden a kölyöké, csak temessen el a kertbe, az oroszlán mellé")pedig nem vagyok az a tipikus bőgőmajom fajta. Inkább talán némelyikünket elragadott a lendület , mert annyira szeretjük, és a hatása alatt szeretünk lelkesedni. Mert ez az az élet, ami túlmutat mindenen, ami szürke, átlagos és értéktelen.
Egyszerűen a két öreg fantasztikus személyisége, a tanya a puszta közepén, a kedves kis állatsereglet és a cselekmény vonalvezetése egy olyan hangulatot áraszt magából, amire szerintem az emberek 80%-a vágyik, csak nem tud róla. Én az összes hülye, béna, fantáziátlan, mobilnyomkodó kölköt, unatkozó milliomosné ribit, meg BMW és Ferrari gyűjtögető, üresfejű kropacsekot ide küldeném terápiás céllal, hogy tanulják már meg bácsikáktól a kutyafittyet, és azt, hogy mi is valójában az élet.
S ha ez nem 10/10, akkor mi?
Hihetetlen hangulatos filmnek, aminek van valami elvarázsoló bája. Humoros, kedves, néha vicces, értékes film. Ügyesen vezetett film, nagyon jó karakterekkel akiket nagyon hamar meglehet szeretni. Ngay poén:
- Jó, megerősödik, utána pedig lelőjük!
Sokszor nézhető film.
Ez csúnya volt Csibikém. Egy öreg, meggyötört kexet emlékeztetni az idő múlására nem elegáns dolog ám.
Sajnos még lefekvés előtt elolvastam az üzit, így nem csoda, hogy
„égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.”
(Rém… álom!)
Álmomban teljesen hétköznapi keksz voltam. Olyan háztartási féle, de nem az uncsi négyszögletes, hanem az izgalmas kerek. Finom bőrömön át lélegeztem a testszerte azonos távolságra elhelyezett lyukacskák segítségével. Apró fogaskerék vagyok az élet órájában – gondoltam – miközben gördültem boldogan az úton.
És akkor! Állj – ordítottam magamnak –, mert vérszomjas brojlercsirkék közeledtek felém. Ütemesen döngött talpuk alatt az aszfalt és pengett aprócska sárga sarkantyújuk, ahogy együtt összecsapták őket. Szerintem az Erikát énekelték és vészjóslón lobogtatták vérvörös tarajukat. Néhány szerencsétlen sérült keksz próbált menekülni előlük, de a szögletesek eleve reménytelen helyzetbe kerültek. Borzalmas erővel csaptak le rájuk a dühös csőrök százai és hiába porladtak szét, morzsa sem maradt utánuk.
Sarkon fordultam legott. Mit fordultam, perdültem, hogy elteperjek, de az addig egyenes utca hirtelen emelkedni kezdett és én minden erőfeszítésem ellenére a csirkék felé csúsztam, sőt gördültem. Akkor vettem észre, hogy nincs tolluk, tök csupaszok voltak. Belsőségeiket egy zsákban húzták maguk után, de ezek a zombik fáradhatatlanul falták a kekszet, amikor…
– Kukurikú, kukurikú – ordította az én kakas alakú ébresztőórám, mire felébredtem.
– Beleváglak a szemétbe, ha nem hagyod abba – mondtam neki, de nem gondoltam komolyan. Kimentem a fürdőszobába, kicsavartam az izzadtságot a pizsimből és kissé felpofoztam magam, nehogy ráijesszek hófehér bőrömmel és karikás szemeimmel a nejemre.
(Bosszú)
– Van itthon tojás? – kérdeztem ártatlan ábrázattal, miközben máris csattogtak a fogaim és meg sem született kiscsibéket marcangoltak vadul. Sárga pihék röppentek fejem fölé, hófehér tollakról álmodozva, majd sikoltozva tűntek el az utolsó falatok után.
– Mi lenne, ha sült csirkemellet ennénk salátával? – kérdeztem, és képzeletem legtávolabbi, legundorítóbb zugában nyúzott pipicicik pörkölődtek finom falatokká.
– Most faltál fel hat tojást, de már az ebéden jár az eszed? Ilyen az igazi fogyókúra apukám – barcogott egy keveset asszonykám, szája sarkában egy elmorzsolt aprócska mosollyal.
Most itt tartok Csibém! Megírtam még búcsúzóul a Bátor Sexykex dalát. Rendkívül tanulságos, ezért elküldöm. Egyébiránt, Agyő!
(Nézd a csípőm, mily kerek
töltelékben hempereg
vígan élek, nem félek
békés halált remélek
ijesztgetnek szellemek
gyáva utcák, hős terek
popsimra majd ráverek:
víg vagy borús egyre megy,
nem félek, nem szenvedek
haraphattok emberek.)
Kedves Kiscsirkém! Engedd meg, hogy így szólítsalak, hiszen a lányom 44 éves, ezért én már valószínűleg túlérett vagyok a szemedben. Muris számomra a 4x-es érett férfi képe és szinte nevetséges a leptoptilosra hajazó bontottcsirke pucérsága. Szegénykém! A hatalmas pipaszár lábacskák az égre merednek, a nyakról lecsüngő begyszerű zsák szomorkásan hever a tányéron és részben a tányér mellett. No, és az az orbitális csőrike oldalt elnyúlva oly frivol látvány. Miért boncoltak fel kicsikém? Mit kerestek benned? A hatalmas szívedet? Érzékeny pici lelked, amit képes megérinteni a művészetek számtalan ága, és ami még mindig képes hinni a mesékben?
És mit találtak? Egy szúrós kavicsokkal telt begyecskét, amivel megtámadhatod azt, akinek kevésbé tetszett egy film, mint neked? Pusztán a Te kedvedért most nem fogom újra megnézni a filmet – korábban néha megtettem – mert tudom, hogy a hozzászólásom teljesen rendben van. (Viszont ránéztem az IMDb-re, ahol egy jóval nagyobb mintán a film 7,5 pontot ért el. Ugye érted? Vannak ám emberek, akiknek szintén tetszett a film, de nem annyira, mint neked.) Viszont szeretném megkérdezni, hogy mi az a tiktok? (Nyilván a fiatalok betegsége, de érdekes neve van.) A Tüskevárról már hallottam, sőt olvastam is Fekete István legtöbb regényéhez hasonlóan. Na, de mi köze a Tüskevárnak ehhez a mesefilmhez? Az színtiszta realizmus, még Tutajos álmai is életszerűek, míg ez egy szimpla közönségfilm megspékelve némi moralizálással és a nemzedéki ellentétek oldódásának nem is annyira egyszerű folyamatával. (Had súgjam meg, én is imádtam a nagyapámat.) Végül elnézést, ha nem sikerült színes egyéniségem szűzi tisztaságát visszaadnom, és durvább mondatocskák is becsusszantak írásomba, de máskor ne tessék 6x-es érett férfifejbe belekötni.
Hát akkor ennyi erővel a Tüskevár is megmosolyogtató elrugaszkodott ködölés, de inkább maradjunk annyiban, hogy van annyira filozofikus, hogy érett embereket érzelmileg megmozgasson. Persze, vannak benne meseszerű betétek, de ez inkább az alkotó zsenialitását emeli ki (ti. nem hagyja a filmet leülni), aki valószínűleg rendes gyerekkorral rendelkezik, nem pedig hatévesen a pofájába nyomták az x-boxot, meg a tiktokot, hogy aztán sose legyen teljes értékű felnőtt és a világról csak elnagyolt hülyeségeket gondoljon.
A létezéséről sem tudtam, amíg nem láttam a tévében. Mivel nagyjából egy helyszínen játszódik és az időbeli ugrásokat sem lehet nagyon bő lére engedni, így nyilván nem fog űberelni egy részleteiben sokkal kidolgozottabb és összetettebb Forrest Gumpot, de hatásában ugyanakkor nem sokban marad el. Nyilván kell hozzá egy 4x-es érett férfifej, ami azért már átélt ezt-azt, különben hajlamos lenne a néző legyintve mosolyogva végignézni. Az alakítások zseniálisak, a történet -ha nem is rendkívüli-de nagyon morális, a nézőben szimpla, de fajsúlyos kérdéseket vet fel az élet nagy dolgaival kapcsolatban. Fiataloknak semmiképpen, de olyan negyvenes marabuknak mint, én , már kötelező. Ezt a filmet nyugiban, egy kiadós vasárnapi túra után kell megnézni, hogy utána már szépeket álmodjunk.
Nehéz erről a filmről beszélni, hiszen annyira azért mégsem jó, mint azt a 9,3-as pontszám mutatja. Annak ellenére mondom ezt, hogy a film hangulatos, vidám és remek színészek vitték vászonra. Még a kutyafalkát is csodásan összeválogatták. Mindezek mellett a történet jócskán elrugaszkodik a valóságtól és inkább csak tréfálkoznak velünk a készítői.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások