A költői szépségű dokumentumfilm Lipótmező, az Országos Pszichiátriai Intézet utolsó napjait mutatja be. A búcsúzkodást, a pakolást, majd az ürességet.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Igen, ez volt a mondanivaló.
Sztem egészen fejbeverõ és fölhávborító, ne mondjam: sokkoló.
Amit persze nyilván a megjelenõ betegek külsõ hatásnak engedelmeskedve
"mondtak el".
Hogy ez ilyen jól sikerült, az a "külsõ hatóknak",
a film kiötlõinek és elkészítõinek az érdeme.
Szerintem nagyszerû volt.
Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, minden film ugyanilyen "hatásvadász",
a benne játszó szinészeknek ui. eszükbe sem jutna
sem ballagást rendezni önmaguktól,
sem semmit sem csinálnni,
(színházban pl. eljátszani a Hamletet)
Ezt bizony mindig a rendezõ és a szerzõ egymással összefogó
manuipuláiójára teszik meg.
Szóval röviden:
hatalmas tévedésben vagy.
Lehet, sõt, valószínû, hogy nem maguktól rendezték a ballagást, hanem orvosi, ápolói támogatással!
Egyébként jól példázza a film, aki nem hoz hasznot: mehet a fenébe!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar dokumentumfilm, 25 perc, 2007
Hozzászólások