Ligyija Bobrova harmadik játékfilmje 20. századi Lear király-történet. A kék szemű, szelíd tekintetű nagymama egy kis orosz faluban neveli fel gyermekeit, unokáit. A gyerekek felnőttek, maguk is szülőkké váltak, szakmát választottak, karriert teremtettek. A városban élnek kényelmes körülmények között. A nagymama, aki még vidéki házát is eladta, hogy segítse gyermekeit, egyedül marad, otthon nélkül. Egyik gyereke vagy unokája sem akarja befogadni hátralévő életére. Ide-oda küldözgetik, mindig a másikhoz, aki megint továbbküldi. Végül - mint a mesében - a legkisebb, Csecsenföldről menekült unoka fogadja házába az immár hajléktalan nagymamát. Az orosz rendezőnő filmje kíméletlen képet fest az emberek közömbösségéről, az empátia hiányáról.