A francia irodalom egyik legnépszerűbb regényének 1934-ig ez már a tizenkilencedik megfilmesítése. Mind közül ez a legsikeresebb. A feldolgozás Jean Valjean sorsára koncentrálódik. A film alkotói erősen hangsúlyozzák a regény festőiségét. A fény-árnyék kontraszthatásokkal (a pompás, világos, rokokó terem után a szűk, sötét sikátor) képileg érvényesül a romantika kedvelt kifejezési eszköze. A forradalmi jelenetek időnként Delacroix-képeket idéznek. Honegger rendkívül szuggesztív zenéjének gyorsuló ritmusa érzékelteti a harc fokozódó feszültségét.