Mészáros Balázs és családja már több, mint kétszáz éve halászik a Tiszán. Ennek vet véget 2000-ben a folyót megmérgező ciánszennyeződés, ami 130 000 tonna halat öl meg a folyóban, tönkre téve a folyó ökológiai egyensúlyát. A méreg egy ausztrál-román tulajdonban lévő aranybányából származott. A csernobili katasztrófa után ez a legsúlyosabb, ember okozta természeti szerencsétlenség Kelet-Európában.

Több, mint egy évvel a mérgezés után a folyóban még mindig nincs hal. A halászok, köztük Mészáros Balázs is nagyon kevés állami támogatást kapnak, nehéz körülmények között küszködnek a megélhetésért. Balázs szeretné megőrizni a halász életmód emlékeit, ezért elkezdi írni az "Örökségem" című könyvet.

El akarja mondani a világnak, hogyan élt mint halász, kétségbeesett helyzetét a katasztrófa után, és jelenlegi küzdelmeit. Hogy megértse mi történt vele és társaival, elutazik Romániába, hogy lássa, valójában honnan is jött a cián, és amennyire lehetséges, szeretné megvizsgálni, hogy mennyi az esélye hasonló balesetek előfordulásának.

Halász társai támogatásával Balázs úgy dönt, kiutazik Ausztráliába is, hogy szembesülhessen az Esmeralda cég vezetőivel. Fel akarja hívni figyelmüket a katasztrófa mögött rejtőző emberi tragédiákra, meg akarja beszélni a kompenzáció lehetőségeit, és felhívni a figyelmüket a bánya jövőbeli biztonságával kapcsolatos aggodalmaira.

Az ősi halászkés átadása Brett Montgomery-nek, a cég igazgatójának, döntő fontosságú. A kés a halászok nemzedékeinek életét reprezentálja. Balázs rájön, hogy meg kell találnia könyve zárófejezetét, a lezáró sorokat, melyek meghatározzák majd jövőjét, halászemberi sorsának és családjának a jövőjét is.