Évát két pólus, két fontos összetevő jellemzi. Egyfelől a tudósi énje, másfelől a sámánokhoz közel álló sámáni énje s az ezzel együtt járó, archaikus létfelfogása. Az egyik, a közönséges halandók által tapasztalható világ, az általunk élt világ gondolkozása nem feltételezi, nem fogadja el, ismeretlennek tartja a másik énjéhez tartozó, titkokat rejtő, mágikus másik énjét, a másikat. Évánál pont fordítva volt, a szellemvilágot a létezés alap fundamentumának tartotta. A mi világunkat csak következménynek fogta fel, nem tudta elképzelni elsődleges, prímér fontosságúnak. Nála a két világ egységet alkotott.
Hozzászólások