Nagy útra készülődtek a Kecskeméti Fotográfiai Múzeumban őrzött több mint egymillió fotóból több százan. Köztük Brassai, Capa, André Kertész, Moholy Nagy, Munkácsi világhírű képei. Szemtanúk - Magyar Fotográfia a XX. században nagyszabású kiállítással búcsúzik Nagy-Britanniában a magyar EU soros elnökség. Azt, hogy a magyar kultúra álljon ismét a középontban a londoni Királyi Művészeti Akadémián, mitegy 3 éve készítik elő. A kollekció innen Kecskemétről indult útjára. Nem is olyan régen még az angol kurator is itt kutatott a dobozok mélyén, most pedig Baki Péter irányítja a csomagolást. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy a Hotshue fotómagazin, mely egész június-júliusi számát a magyar fotónak szenteli, azt a kérdést feszegeti, hogyan lehet hogy, egy ilyen kis ország a fotó, a zene, a film, a tudományok területén ennyi páratlan egyéniséget adott a világnak.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
offtopic
umma
2012 aug. 13. - 21:55:16
Hát igen, erre gondoltam... hogy itt ezer éve mindig elgáncsoltak mindenkit, aki jót akart, aki jót tett, aki önzetlen volt, aki másoknak adott. Mindegy, hogy hívták a rendszert, kik voltak az urak, a lényeg, hogy a hatalom megfojtotta, lehúzta, akadályozta, tönkretette, legyilkolta azokat, akik jóra törekedtek. És aztán a népbe rúgtak, azt ócsárolták és szapulták a saját bûneik miatt. Plohn József nagyszerû és nagylelkû ember volt, nem seftelt, nem bizniszelt, nem a maga hasznával törõdött, hanem az egyszerû, tanyasi emberek életét örökítette meg, hogy megmaradjon az utókornak. Mégis élõsködéssel vádolták azok, akik maguk voltak élõsködõk... :(
Néha jó lenne sírni, de mégis, reménykedem abban, hogy egyszer mindenki igazságosan megkapja a bérét mindazért, amit tett, akár jót, akár rosszat. És remélem, hogy Plohn József jutalma sem marad el.
"Régen nincs független filmmûvészet" - Ezt vitatnám, az Urániában bemutatott, a szocializmus és a rendszerváltás óta eltelt idõszakot egyoldalúan bemutató dokumentumfilmnek álcázott publicisztikákon kívül nagyon is volt független magyar filmmûvészet, 2010-ig. Most agónia van, de ahogy Jancsó mondta, most adott egy társadalmi berendezkedés, amelynek igazságtalanságaival, manipulációival, autokratizmusával szemben végre határozottan ki lehet állni. Hát tessék, és ne csak a filmeseknek.
Bizonyára túlzok ha azt mondom, hogy a Magyar Film és a Magyar Fotó áldozata lett a politikai szerkezeti átalakításnak.
Egy olyan országban ahol emberek skizoid módon "lövészárkokba" ássák be magukat és már régen nincs független filmmûvészet, ott ahol a dokumentum filmek már dobozban sincsenek, mivel ez a mûfaj lassan nem is létezik.
Ahol még csak ki sem dolgozták a filmes koncepciókat a jövõre nézve, ott sajnálatos módon filmgyártás sem létezik.
Az egy-két filmes szaklap pedig ha csak nem külföldi kitekintéseket vesszük akkor nem sok mindent fog írni a hazai
filmekrõl.
Így aztán marad a TV és más társaságok, koprodukciók és a külföldi gyártók.
"Joggal lehetünk büszkék arra, hogy a Hotshue fotómagazin, mely egész június-júliusi számát a magyar fotónak szenteli, azt a kérdést feszegeti, hogyan lehet hogy, egy ilyen kis ország a fotó, a zene, a film, a tudományok területén ennyi páratlan egyéniséget adott a világnak."
A reakcióm minderre:
Magyarországon pedig már alig vergõdik 1-2 filmes szaklap, a filmes újhullám nemzetközi sikerei ellenére pedig itthon teljes közönyre talált, hiába vezették be a közoktatásba a médiaoktatást... Megszüntetése (mármint a filmfinanszírozásé) sem váltott ki semmi különösebb tiltakozást.
Nem volt valami nagy eresztés a mûsor, személy szerint többre számítottam. Kicsit bulvárosnak éreztem az összeállítást, szerintem többet is ki lehetett volna hozni belõle.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások