Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
És hogy Jancsó és a magyar filmesek kiálltak az elképzeléseik mellett, ebbõl minden kor kritikusai tanulhatnak. Persze azt mindig tudni kell, meddig lehet elmenni, mit lehet felvállalni, különben nem éri el a célját az erõfeszítés. Ez is a kooprodukció fontos tanulsága.
Tökéletesen egyetértek, hogy nem kell egy kor trendjébe illeszkedni.
Olvastam a szovjet filmtörténész cikkét. Szerintem az illeszkedett a trendbe, mert túldramatizálta a szovjet akadékoskodást.
A film szerintem a viccelõdés ellenére ezt könnyedebben kezeli. Nem vádaskodja túl a dolgot, nem húzza össze a szemöldökét. A befejezésnél pedig mintha a forradalmi tartalmat emelné ki és erõsítené meg.
Ezek a jegyzõkönyvek utólag tényleg mosolyogtató dolgok.
A lényeg, hogy a Csillagosok létrejöhetett, elkészült, a szovjet-magyar stáb jól érezte magát, egymásra talált.
Off:
Bátor, ami nem a politikai trendbe és az általa generált közhangulatba simul.
Nem elhallgatni kell a múltat, de démonizálni sem. Ez a ködösítés vezet ahhoz, hogy az elmúlt 150 év történelmérõl nincs egy minimális közös nevezõ...
Hanem semlegességre törekedve bemutatni. Olvasd el a Filmvilág archívumában egy szovjet filmkritikus által írt tanulmányt a koprodukcióról, valami ilyesmire gondolnék.
Amúgy a szovjet verzió bemutatásának örültem, hiánypótló és elemzésre méltó filmes szempontból. Talán erre jobban kitérhetett volna a doku.
Jancsót és a mûvészete ünneplését sokféleképp meg lehet tenni, többek közt egy hétköznap éjszakai maratoni vetítéssel az Urániában. Jancsó iránti tiszteletet mutatja, hogy viszonylag sokan voltak a bántóan tiszteletlen idõpont ellenére is.
Ez a komment csak most jelent meg nekem, érdekes, én éppen a Kapa-Pepe iróniáját gondoltam jónak. Mi lett volna "bátor" helyette? (Trendinek meg aztán végképp nem gondolnám. Itt egy igen szokatlan szerepet kaptak.)
Különben annál nagyobb bajt nem nagyon tudok elképzelni, mint hogy ha a jelen problémái felé úgy fordulnánk, hogy békén hagyjuk ezt a kort - és a rá következõket. Semmit nem értünk meg akkor a jelenünkbõl, és semmi értelmeset nem is fogunk csinálni. Arról nem is beszélve, hogy mûvészetrõl van szó itt mégiscsak, meg egy 90 éves, világhírû filmrendezõrõl.
Annyit azért pontosítsunk, hogy a film elõször az elsõ forgatókönyvet "eleveníti" meg, abban volt még öngyilkos ezredes, aki nem azonos a lepuffantott Cselpanov törzskapitánnyal, Kozák pedig ott nem tiszteleg.
A Csillagosok, katonák Filmarchívum által kiadott dvd-jének része. Talán túl messzirõl indítja a témáját, és nehéz volt követni egy idõ után az információkat.
Nem igazán éreztem szerencsésnek, hogy a szovjet oldal bürokratikus kifogásait Kapa-Pepével olvastatta fel a szerkesztõ, ironizálva rajtuk egy sort. Ez nekem túl trendi és bátortalan megoldásnak tûnt.
És a film végével kapcsolatos értelmezés, miszerint a film újravágása miatt úgy érezzük, a szovjet csapatok kimentik az internacionalistákat, és Kozák András az öngyilkosságot elkövetett fehér tiszt holttestére bukkan, szóval mindez szerintem téves feltételezés. A hõsök lelövését nem mutatja a film, de azért azt sejthetjük. A fehér tiszt lepuffantását pedig de, tehát a gyáva öngyilkosság kizárva.
Jó lenne már békénhagyni ezt a kort egyszer végre, és a jelen problémái felé fordulni...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások