Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató 1926-ban született Erdélyben, a mezőségi Válaszúton, szórványvidéken. Megszállottan kutatta és kutatja a Kárpátoktól keletre szakadt magyarok vokális és hangszeres népzenéjének hagyományait. Családja 1950-ben kuláklistára került, ezért eltávolították a Kolozsvári Zeneművészeti Főiskoláról. Tanítói oklevelével Moldvában talált állást, a Bákó közelében lévő csángó faluban, Lészpeden. Miután 1957-ben betiltották a magyar nyelvű oktatást a moldvai csángó falvakban, ő továbbra is ott maradt, és Gyimes-völgyében fakitermelésen dolgozott.

Életének egyik fontos pillanata volt, amikor megismerkedett Martin Györggyel. Együtt járták Erdélyt, főként a Mezőség és Kalotaszeg falvait, ahol táncosok, zenészek és énekesek után kutattak.

1992-ben hozta létre a Kallós Zoltán Alapítványt, amely azóta is számos hagyományörző tevékenység szervezője és a moldvai csángók ügyének talán legfőbb támogatója. Munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Művészetért, a Martin György, a Julianus, a Pro Minoritate és nem utolsó sorban a Kossuth-díjat.