Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Úrvacsora

Nattvardsgästerna
svéd filmdráma, 79 perc, 1963

Értékelés:

38 szavazatból
Szerinted?
35 hozzászólás
+ 3 kép
+ 9 kép

Értékelés:

38 szavazatból
Szerinted?
35 hozzászólás
A trilógia második filmjében Bergman még mélyebbre ás az emberi lélek feltárásában. A Tükör által homályosan szeretet-Isten problémájának helyébe itt a szerelem-szeretet-Isten komplexus lép. Főhőse a közép-svédországi Dalarna tartomány egyik kis falujának papja, a már nem egészen fiatal Tomas Ericsson lelkész. Vajon milyen papnak bizonyul, hogy adhat híveinek lelki vigaszt az, aki hosszas tépelődés során megértette rég: Isten nem segít, Isten nevében hiába a szó, csak mi emberek és Isten rossz papja lettünk egyre reménytelenebbek. "Mindvégig az az ÉN áll a középpontban, aki fenyegetőzik, dühöng, könyörög, és aki szeretne kikerülni a zavaros helyzetéből. Folyamatos játék zajlik a főoltár előtt. A mindent lezáró végső dráma: Nem engedem el a kezed, amíg áldásodat nem adod rám." Az ÉN bemegy a templomba, magára zárja az ajtót, és ott marad lázas állapotban. Az éjszaka kétségbeejtő csendje, a sírok, a halottak, a sóhajtó orgonasípok, a patkányok, a múlt szagfoszlányai, a homokóra, az iszony, amely épp ennek az éjszakának szülötte. Ez a GETSEMÁNE, a keresztre feszítés, az ítélet. „Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Gunnar Björnstrand profilképe Gunnar Björnstrand
Tomas Ericsson
Ingrid Thulin profilképe Ingrid Thulin
Märta Lundberg
Max von Sydow profilképe Max von Sydow
Jonas Persson
Gunnel Lindblom
Karin Persson
Allan Edwall
Algot Frövik

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
Elisabeth53 2021 júl. 14. - 16:20:07 10/10 Előzmény pneklara
A hívek igenis szépek. Talán egyedül az idős fejkendős nőből nem látszik sok. A hely tényleg lehangoló, talán ez még jobban aláhúzza a rendező mondani valóját. De a fő probléma a hit és a szeretet, csodálatos idézetekkel a Bibliából. Ezekhez a filmekhez hozzá kell szokni, ugyanúgy, mint a komolyzenéhez.
Válasz
AdiRicka 2019 febr. 19. - 10:12:37
Egymás után kétszer is megnéztem, egy nagyon kompleksz, nehéz, mély és elgondolkodtató film az ember istenkapcsolatáról és a hitről. Elképesztő, hogy mennyi minden belefér 77 percbe. Tetszett, 7,5 pont.

Egy papról szól, aki megrendült a hitében és nagy bajban van, amikor a hívek utána járnak segítségért, ugyanis neki van szüksége a segítségre, de kihez forduljon, ha Isten nem válaszol. Itt Jonason kívül mindenki hívőbb, mint a Ericson atya, még az ateista Ingrid is. Jonas meg is öli magát, pedig, lehget, hogy csak néhány jól eltalált szóval le lehetett volna beszélni. Jonasban meg volt a szándék, de Ericson Atyától nem kaphatott segítséget.


Válasz
ondok 2017 aug. 17. - 22:50:52 Előzmény Lord Stephen
Elárulom neked hogy zampano egy közismert hülye itt a Fórumon..
Válasz
6/10
Sadenal 2015 jan. 19. - 17:30:35 6/10
Nekem sem jött át a film, vontatottnak éreztem, pedig voltak benne jó monológok, de nem jött át.


6/10
Válasz
10/10
Lord Stephen 2012 júl. 17. - 12:57:31 10/10 Előzmény zampano
Bergman olyan klasszikus, mint a festészetben Rembrandt, vagy a zenében Mozart.
Ráadásul ez (szerintem) az egyik legjobb filmje.
Legfeljebb nincs elég intelligenciád vagy érzékenységed hozzá!!
Válasz
zampano 2012 júl. 15. - 20:26:05
Elárulok nektek egy titkot: Bergman filmjei halálosan unalmasak, kár veszõdni velük.
Válasz
10/10
csineva-xx 2012 júl. 15. - 17:57:10 10/10
Oh, azért annyira talán nem is lehangoló ez a film, bár megrendítõ nagyon, ezt nem is vitatom...
De az Úrvacsora egy fájdalmas szembesítés, mely teret ad a kételyeinknek, leleplezi az illúzióinkat. Csúnyán fogalmazva oda fordítja a figyelmünket, ahol változás következhet be: a saját lelkünk mélyére, mely úgy kavarog, mint az a bizonyos dübörgõ szilaj patak...
(Egyre jobban kedvelem Gunnar ...-t...)
Válasz
pneklara 2012 máj. 02. - 06:32:23
Lehangoló film. Talán az északi táj teszi, hogy az emberek lelke is didereg? Van egy jelenet a filmben, ahol állandóan dübörög a folyó. Õrület lehet ott élni, ahol egy percre nem lehet a zajt kikapcsolni.
Az elsõ jelenetben feltûnt, hogy a hívek olyan nem szépek. Mindenkin az elkeseredettség, a begombolkozottság látszott.
Minket gyerekkorunkban úgy neveltek, hogy Istenke mindent lát, mindent hall. Nem volt jó érzés, hogy a hátamban láttam mindig egy tekintetet.
A mai emberek nagy/egy része nem hisz Istenben, szabadon cselekszik. Akkor most melyik a jobb? Minden mozdulatunkat Istenhez mérni, segítséget tõle várni, vagy élni az életet, de tudni, hogy saját életünk kovácsai mi vagyunk?
És ha szeretetet tudunk sugározni, akkor visszakapjuk azt, ha meg szeretet nincs bennünk, akkor egy fény nélküli közegben mozgunk.
Talán a kántor tudott a morális kétségeken felül emelkedni.
Válasz
tomi128 2012 máj. 01. - 22:16:58
Tragikus hangvételû egy film. Az olyan ember tragédiájáról szól, aki egy bonyolult, nyers, érzéketlen világban, kiüresedett ideológiája közepette nem találja a kiutat. De ez elsõsorban az õ nézõpontja. Istentõl várja a választ, de Isten is pontosan õrá vár, hogy szedje össze magát, adja oda az életét Neki. Számomra a legfõbb tanulsága a filmnek: a Szeretet nem költözhet belénk, csak ha mi is elindulunk az Úton.

Továbbá jól bemutatja oly sok ember általános problémáját, megközelítését Istenhez: elsõsorban mi akarjuk irányítani Istent és csalódunk, ha nem úgy sülnek el a dolgaink, ahogy azt elvárnánk. Nos, nem hiszem hogy ez lenne egy igazi istenhit (akár pap az illetõ akár nem). Ez a pap sem vette elég komolyan Istent (és nem is ismerte valójában), inkább csak az õ játékszere volt.

spoiler

A végére talán felszakadt benne valami. A harangozó beszédébõl talán felismerte az igazi Jézust, akit megtanult el- és befogadni, aki addig csak egy üres szentkép volt számára.
Válasz
far vik 2012 máj. 01. - 21:45:13
Nehéz darab. De még nehezebb az, amirõl beszél. Hosszú, hosszú csendek kellenek utána.
Válasz
Összes hozzászólás