A dokumentumfilm Alekszandr Medvedkin szatirikus Boldogságának (1934) franciaországi vetítéséhez készült előszóként. Bemutatja a híres filmvonat tündöklését és bukását - amely 294 napon át zakatolt a Szovjetunióban, hogy dokumentálja a harmincas évek problémáit és gazdasági fejlődését -, s mindezt meditatív hangalámondással, fotókkal, Medvedkin-interjúkkal kíséri. A filmet némán mozgó vonat képe keretezi, és gazdag archív anyagot használ fel arra, hogy rekonstruálja az azóta nyomtalanul eltűnt utópiát. Ám ahogy Marker megjegyzi: "nagy hiba volna azt hinni, hogy a vonat története végéhez ért."