Bényi Árpád

Miután politikai előítéletek miatt nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, a Szegedi Pedagógiai Főiskolán szerzett rajztanári diplomát. Mestere Vinkler László volt. 1956-ban a salgótarjáni sortűz után felháborodásában egy fametszetet készített, amiből plakátot csináltak "Szabad Magyarországot !" felirattal. Ezért bebörtönözték, a Népbíróság négy évre ítélte. A börtönévek után, 1966-ban első önálló kiállítását a Debreceni Művész Klubban a hatalom betiltotta politikai pesszimizmus vádjával. 1975-ben műtermes lakást kapott Debrecenben a művésztelepen. Szabadúszó évek, hazai és külföldi kiállítások következtek ezután. 1980-ban meghívást kapott a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajz tanszékére, ahol 1981-től 1992-ig tanszékvezetőként dolgozott. Közben a KLTE Történelmi Intézetében vendégtanárként művészettörténetet oktatott. 1995-ben főiskolai tanárként ment nyugdíjba. 1976-ban és 1996-ban Csokonai-díjat, 1979-ben Medgyessy-díjat, 1991-ben Holló László-díjat kapott. 1998-ban a Parlamentben művészeti életművéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét vette át. 1999-től Debrecen város díszpolgára. Elméleti írásait /Van Goghról, Matisse-ról, Picassóról/ az Ecset és stafeláj című könyvében gyűjtötte össze, ami 1998-ban jelent meg a Barbaricum Könyvműhely kiadásában.