Nagyon sajnálom, nyugodjon békében. De nem hiszem, hogy bármiben is hiányt szenvedett volna. Kevés ember van, aki ha elkezd énekelni, akkor azonnal tudjuk, ki szólalt meg-énekhangon. De ő ilyen volt, azon kevesek közé tartozott, mint Louis Amstrong, Nat King Cole, vagy Michael Jackson, akiknek az orgánumából nem szaladgált még ötezer a világban. Olyan hangja volt, ami keveseknek adatott meg. Nem kellett különlegesen tehetségesnek lennie, elég volt ez az adottság. Talán a férfiak is érzékelték ezt, de a nők bizonyosan, mert ez a hang egyszerre volt meditatív és borzongató. Bocs, hogy a hangját elemzem, de ezt most el kell mondanom, mert nem volt mindennapi élmény. Nem valószínű, hogy egyetlen nőnek is magyarázni kellett volna, hogy Chris Rea hangja miért olyan szép. Úgy volt mély és karcos, hogy nem volt piaszagú, és fiatal hang tudott maradni, ezt meg nagyon nehéz így összehozni. Szépek voltak a zenék is, amelyek futottak és futnak ma is a világban, örökzöldként. Azt gondolom, vagy inkább sejtem, hogy kellemes ember lehetett, szeretreméltó és alázatos. Igazi jó zenész. Igazi jó srác, akit az emberek szerettek. Egy csillaggal több van az égen......és eggyel kevesebb a Földön.
Isten veled, Chris. A dalaiddal egy komplett generáció érzéseit fejezted ki (Road to Hell, Auberge, Looking for the summer, Let's what they Always say)
:( :((((( Viszlát nagy gitáros
Köszi :-) Nagyon régen, egy görögországi kiránduláson valaki (már nem tudom ki) a fülemre tett egy walkman fülhallgatóját...azóta szeretem Chris Reát. Ez volt az a dal: http://www.youtube.com/watch?v=3HDI_iD5_Q4
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások