Az eddig két nagylemezt a háta mögött tudó dalszerző-díva igazi femme fatale: saját határait összművészeti performanszok megvalósításával feszegeti, alkotási folyamatában a zene csak eszköz, ahogy minden műfaj és újraértelmezett hangulat is a kifejezés szolgálatában áll, ahogy a képiség is. Sanzoni érzékenysége és zaklatott dallamívei mögött nyilvánvaló érzelmi motiváció áll - nem véletlen, hogy korábbi kritikusai úgy jellemezték, Marlene Dietrich énekelt volna így, ha Hitlerrel kellett volna élnie a bajor mocsárvidéken. Persze az összkép korántsem ennyire sötét és kilátástalan - a feloldozás mindig jelen van, de a Berlinben élő Cleo T. zenéjében is a bejárt út jelenti a valódi folyamatot, amiben John Parish volt a mestere - a producer, aki PJ Harvey és Robert Wyatt mögött állt.
És persze Cleo T. is a megújulás erejében hisz: legújabb lemezén tizenegy ország zenészei kísérik, így zenéjében a francia pop, a neosoul, a nyolcvanas évek szintetizátor-popzenéje, a balkáni folklór és a funk is találkozik, a műfaji kavalkádot pedig a chanteuse karaktere fogja össze. Koncertjei lényegében performanszok, ahol a tánc és a vizualitás épp olyan hangsúlyt kap, mint zenei nyitottságának francia szabadossága.

Lemezek:
And Then I Saw A Million Skies Ahead, 2017
Songs of Gold and Shadow, 2015