Fotográfus. Tíz éves korában előbb a madárvilágot szerette meg és figyelte, majd megpróbálta élményeit fényképeken is rögzíteni. Ez a kezdetleges technikával nem sikerült, ezért könyvekből és Dr. Beretzk Pétertől tanulva, fokozatosan szert tett a megfelelő felszerelésekre. Már 15 éves korában megjelent egy fényképe a jégmadárról a Természet világa című folyóiratban, majd sorra jelentek meg képei más természettudományos lapokban is (Búvár, Élet és Tudomány stb.). Helyi és országos pályázatokon nyert díjakat. Önálló kiállításai Szegeden a Képtárban több alkalommal, valamint kultúrházakban, majd más városokban (Salgótarjánban, Szentesen, Csongrádon, Pécsett stb.), külföldön pedig Darmstadt-ban (Németország) voltak. A hazai szakkönyvekben igen sok képe jelent meg illusztrációként. Kitüntetésként Szeged Város Alkotói Díját és a Környezetünkért Miniszteri Kitüntetést adományozták neki. Molnár Gyula előbb a madárfotózást művelte, majd később a természetfotózás minden területét kipróbálta. A szakma az alföldi tájak és hangulatok megörökítését tartja nagyra képein. Társaival közösen megalakították Szegeden 1989-ben a Magyar Természetfotósok Szövetségét (naturArt), mely azóta a legjobb hazai szervezetté nőtte ki magát, és külföldön is ismerik. Ennek az egyesületnek 1989-1998-ig alelnöke volt. Képeivel az alföldi élőlényeket, tájakat, hangulatokat igyekszik megörökíteni és a "természeti szép" bemutatásával a közönség figyelmét a természetvédelem felé fordítani. Dr. Molnár Gyula képzettsége biológia-kémia szakos középiskolai tanár, ornitológiából és ökológiából doktorált. Foglalkozása: főiskolai adjunktus a Szegedi Tudományegyetem Főiskolai Karának Biológia Tanszékén, ahol természetfotós tudását a hallgatóknak is igyekszik átadni speciál kollégiumain. Molnár Gyula természetfotós azonos a kiváló zenésszel a Molnár Dixieland névadó alapítójával, a közismert és kedvelt dzsessz-muzsikussal. Meghatározó volt számára a gyermekkor, a 10 év körüli életkor, amikor szinte egyidőben kezdett érdeklődni a természet, a madárfényképezés és a zene iránt. Jó időben érlelődött az érdeklődése, szülői, tanári segédlettel megmaradt és fokozódott a vonzalom a két, látszólag távoli tevékenység iránt. Így mára úgy tekinthetünk rá, mint aki két dologban is legjobbak között van.