Csak megerõsíteni tudom az elõttem hozzászólókat. Nem kedvelem.

Tõlem sem kap több pontot...

--------------------------------------------------------
" Károlyi Mihályné Andrássy Katinka grófnõ.
(Tiszadob, 1892/1898. szeptember 21. – Antibes, Franciaország, 1985. november 7.) Károlyi Mihálynak, a magyar népköztársaság elsõ miniszterelnökének majd köztársasági elnökének a felesége, Andrássy Gyula a dualizmus elsõ miniszterelnökének az unokája.
Élete
Magyarország egyik legbefolyásosabb arisztokrata családjában nevelkedett: édesanyja vásonkeöi és zichy Zichy Eleonóra grófnõ, (*Pest 1867. március 28., †Budapest, 1945. november 1.); édesapja Andrássy Tivadar gróf, (*Párizs, 1857. június 10., †Budapest, 1905. május 13.) a dualista Magyarország elsõ miniszterelnökének, majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszterének, Andrássy Gyula grófnak fia volt. Testvérei:
* Ilona, (*Tõketerebes, 1886. május 22., †Petersborough, Ontario, Kanada, 1967. augusztus 21.; 1.férje: (Budapest, 1909. január 23. galánthai Esterházy Pál gróf (*1883. július 28. †1915. június 26.); 2.férje: (Budapest, 1917. február 17.) dénesfalvai és cziráki Czirák József gróf (*1883. június 11. †1960. augusztus 10.)
* Borbála (Barbara Maria Theodóra), (*Budapest, 1890, január 9., †Montreal, Kanada, 1968. augusztus 18.; férje: (Budapest, 1911. január 30. Pallavicini György (*Budapest, 1881. december 5., †Budapest, 1946, január 4.)
* Klára (Kája), (*Budapest, 1898. január 18., †Dubrovnik, 1941. április 12.; kommunista és forradalmár. Miután belépett a csehszlovák kommunista pártba és szabotázsakciókat szervezett német vasúti és közúti szállítmányok ellen, 1941-ben Dubrovnikban halálos bombatalálat érte. Mindkét lábát le kellett vágni, mielõtt belehalt sérüléseibe. férje: (Polgárdi, 1921. október 5. (elvált: 1929) Odescalchi Károly herceg (*Szolcsány, 1896. szeptember 19., †London, 1987. április 10.)
Édesapja korai halála (1905) után nagybátyjuk, ifj. Andrássy Gyula, bel- és külügyminiszter nevelte fel õket, miután feleségül vette özvegy édesanyjukat. Rideg, ám igencsak elõkelõ neveltetésben részesült: angol, német és francia nevelõnõk gondoskodtak arról, hogy Katinka a lehetõ legjobban elsajátíthassa a társadalmi rangjának megfelelõ etikettet és nem utolsó sorban a társasági élethez szükséges három idegen nyelvet. Ateista, ugyanakkor rendkívül tekintélytisztelõ családi környezetben nõtt fel, ahol sokszor kegyetlen, gyakori fizikai fenyítéssel tarkított nevelési módszerek mellett, a katonásan, percekre beosztott napirend volt a megszokott. Édesanyja a lányai számára engedélyezett regényekben cérnával összevarrta azokat az oldalakat, amelyekben a leghalványabb utalást is talált a szerelemre.
Tizenhat éves kamaszlányként, szüleivel állandó harcban állt, lázongó kislány volt, mindig hõsiesebb életre vágyott. Ennek ellenére nem léphetett ki szülei jóváhagyása nélkül, egyedül a Margit rakparti Andrássy palotából. Párizsban tartózkodó anyjától, Zichy Eleonóra grófnõtõl táviratban kellett engedélyt kérnie, hogy átmehessen a Lánchídon ismerõsének ajándékot vásárolni. Enélkül egyetlen nevelõnõ sem merte elkísérni õt, de anyja végül is megadta az engedélyt.
1914. november 7-én, Budapesten hozzáment a nála jóval idõsebb Károlyi Mihály grófhoz, és ezzel egyszerre az országos politika kellõs közepén találta magát, s mivel felnézett férjére, szinte istenítette õt, egy csapásra magáévá tette annak politikai nézeteit. Ettõl fogva megvetette az úri Magyarországot és gyûlölettel tekintett saját osztályára, az arisztokráciára is. Rajongott a munkásosztályért, amelyben az igazi szocializmus megteremtésének lehetõségét látta, de rajongása csak felületes volt: Katinka a második világháború alatti mentõautó-sofõrködést leszámítva sohasem végzett fizikai munkát, hacsak a rövid párizsi manökenkedést nem tekintjük annak.
Három gyermeke született: Éva, Ádám és Judit. Ádám volt feltehetõen a legjobban szeretett.
Emigrációban
1919. március 23-án szakított családjával és követte férjét a nyugati emigrációba, Ausztriába. Az emigrációban töltött évek alatt Katinka és férje bejárta a teljes nyugati világot. Arisztokrata származásukra és politikai múltjukra való tekintettel mindenki szívesen fogadta õket. Katinka 1924-ben rész vesz egy amerikai elõadáskörúton, majd Párizsban megy, ahol megismerkedik Georges Braque-kal, Miguel de Unamunóval, Romain Rollanddal, André Gide-del, majd folytatva útját; Londonba érkezik, ahol Bertrand Russell-lel és Sidney Webb-bel kötött barátságot. Személyes ismeretséget kötött Arthur Koestlerrel, George Orwell-lel, Jan Masarykkal. Férjével együtt bekapcsolódott a társutas szalonok életébe. A Károlyi-házaspár maga is társutas lett, és aktív segítséget nyújtott a szovjet propagandagépezetnek. Rendszeresen írtak cikkeket a kor igen befolyásos divatdiktátora, Lucien Vogel által elindított párizsi Vu magazin számára, amely a sztálini Szovjetunió szócsöve lett. Vogel fényûzõ vidéki rezidenciájában erotikus fûtöttségérõl is híres nemzetközi szalont mûködtetett, amely nyitva állt vezetõ sztálinista értelmiségiek, divatos baloldaliak, kalandorok és kémek elõtt egyaránt. Katinkáék is gyakorta megfordultak ott. A magazin szervezésében és felkérésére a harmincas évek elején két hónapos körutazást tettek a Szovjetunióban.
Károlyi Mihályné, Andrássy Katinka grófnõ és Károlyi Mihály gróf és síremléke Budapesten, Kerepesi temetõ: Károlyi mauzóleum. Skoda Lajos építész mûve.
Moszkvában részt vettek a Bernard Shaw 75. születésnapjára rendezett ünnepségen, látogatást tettek Gorkiban Lenin özvegyénél és nõvéreinél, elutaztak Leningrádba, Sztálingrádba, majd a Fekete-tengerhez, Grúziába. Katinka 1933-ban rövid idõre Németországban is megfordult, hogy teljesítse Willi Münzenberg, az akkor még Sztálinhoz hû propagandaügynöktõl kapott feladatot: kalandos és nem éppen veszélytelen körülmények között õ csempészi ki Berlinbõl azokat a dokumentumokat, amelyek lehetõvé tették az SA rémtetteinek leleplezésére szolgáló Barna Könyv párizsi kiadását. Cambridge-ben és Londonban pedig, szintén Münzenberg megbízásából, baloldali érzelmû professzoroktól és diákoktól gyûjtött pénzt annak az ellentárgyalásnak a megrendezéséhez, amely arra volt hivatott, hogy a Reichstag felgyújtásával vádolt három bolgár Komintern-vezetõ (Dimitrov és társai) ártatlanságát bizonyítsa.
1935-tõl Svájcban éltek. A második világháborút, a nagy légi csatával együtt a Károlyi-házaspár már Londonban vészelte át, ahol Katinka újságoknál dolgozott. 1946-ban rövid idõre hazatértek, majd Károlyi franciaországi követi megbízatása idején Párizsban éltek. Férje lemondása után, 1949-ben a franciaországi Vence-ban telepedtek le. Károlyi 1955. március 20-án meghalt, férje halála után repülõleckéket vett Cannes-ban, majd egy szicíliai kirándulást követõen hosszú körutazáson vett részt Afrikában. 1963-ban hazatért. A dél-franciaországi Vence-ban mûvészeti alkotótábort alapított férje emlékére. 1985. november 7-én halt meg, franciaországi Antibes-ben. Kívánsága szerint hamvai magyar földben nyugszanak.
Emlékezete
* Önéletrajzi visszaemlékezései két kötetben jelentek meg Együtt a forradalomban (Bp., 1967) és Együtt a számûzetésben Bp., 1969) címmel. Ezen kívül kiadta Károlyi Mihály utolsó mûvét, a Hit, illúziók nélkül címû könyvet. Megjelent Otthonaim (Bp., 1978) címû könyve is.
* Andrássy Katinka Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény, Tiszanagyfalu
* Életérõl A vörös grófnõ címmel Kovács András rendezett filmet."
http://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1ssy_Katinka

Milyen ember vagy Te? nem szereted az állatokat? pedig Károlyi Mihálynak NYÚLszája és FARKAStorka volt.