Kaposváron született. Nem messze ide, egy Nagybajom nevű faluban élt. Tanulmányait (1989-1994) az egykori JATE (ma SZTE) magyar-történelem szakán végezte. Itt doktorált 1999-ben XIX. századi magyar irodalomból. Azóta is a korszak kutatója. Négy könyve jelent meg a témában, többek között az irodalmi népiesség
akkulturációs kérdéseiről, vagy Arany Jánosról mint kulturális konstrukcióról. Legutóbbi tanulmánykötete (Bábel agoráján) a nemzeti irodalom emblematikus szövegeit értelmezi újra. Rendszeresen közölt kortárs kulturális és irodalmi kritikákat. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem tanára, egy Pécshez közeli, mecseki faluban él.

Művei
„földben állasz mély gyököddel”, Osiris, Bp., 2000. (monográfia)
A maradék öröme (Z. Kovács Zoltánnal közösen), Osiris-Pompeji, Szeged, Bp, 2001. (tanulmányok)
Arany János és az emlékezet balzsama, Ráció Kiadó, Bp., 2009. (monográfia)
Bábel agoráján, Propannonia, Pécs, 2016. (esszék, tanulmányok)
Szűz Mária jegyese, Magvető, Bp., 2016. (novellaciklus)

Díjai
Margó-díj, 2016.
(Szépírók Társasága)