Mizerák István 1942. december 19-én, felvidéki származású család elsőszülöttjeként látta meg a napvilágot. Szülei (Mizerák István, Dorkó Erzsébet) a Csehszlovákia részévé vált magyar területről költöztek Ózdra. Bár iskolásként még a színpadi szereplés és rendezés is érdekelte, de a fotózás iránt érzett elhivatottság hamarosan átvette a főszerepet életében. Életének ma már egyik legfontosabbnak bizonyult epizódja, amikor kilencévesen egyik ezüst láncát fényképezőgépre cserélte. Ez egyben a fotózás iránt érzett ?nagy szerelem? és egy gazdag fotóskarrier kezdete is volt. Képeit már ekkor saját maga hívta elő és nagyította. Hivatalos karrierje 1966-ban kezdődött, mikor egy fotópályázaton ?Finita? jeligével indult és második díjat nyert. Ózd a vas-, és acélgyártásnak köszönhetően nyüzsgő és gazdag város volt azokban az években; az Ózdi Kohászati Üzemek a város lüktető szíveként biztosított megélhetési lehetőséget a legkülönbözőbb embereknek, köztük a fiatal Mizerák Istvánnak, aki élete első szakmai munkáját itt kapta. A protokollfotós pozíció betöltése számára már akkor sem a ?főmuftik? parádéját kiszolgáló fényképész alakját jelentette, ebből az időszakból származó fotóin a ?hatalom?, a politikai töltet szinte csak ironikus formában vannak jelen. Ezzel szemben az acélgyár csarnokaiban bóklászva gyönyörű képeket készített az izzó vas ragyogásában dolgozó munkásokról, képes volt meglátni a szépséget az őt körülvevő ipar nyers geometriájában.