Suzanne Vega 1959. augusztus 12-én született a kaliforniai Santa Monicában, ahonnan szülei válása után édesanyjával és Puerto Rico-i nevelőapjával New Yorkba költözött. Egy szál gitárral előadott dalaival a hetvenes évek végén tűnt fel a New York-i folk- és popklubokban; stílusa kialakulására egy Lou Reed-koncert volt a legnagyobb hatással. Steve Addabbo hangmérnök-producer és a jogász Ron Fiernstein vállalta a menedzselését, s bár a kiadók elutasították Suzanne első demófelvételeit, a New York Times 1984-ben a New York-i folk-színtér legnagyobb reménységeként mutatta be. 1985-ben végre megtört a jég, és a Patti Smith-gitáros Lenny Kaye produceri munkájával megjelent első albuma, a Suzanne Vega. Ennek rendkívüli sikere - huszonhét hetet töltött a sikerlistán, és olyan slágereket tartalmazott, mint a Small Blue Thing és a Marlene On The Wall - aztán egy csapásra ismertté tette a nevét: a női énekes-dalszerzők körében immár Tracy Chapmannel, Michelle Shockeddal, Sinéad O'Connorral emlegették együtt. Két évvel később újabb remekművel rukkolt ki: a Solitude Standing a maga keresetlen tisztaságával és a Luka című megaslágerrel rátett két lapáttal a debütáló album népszerűségére: nemcsak platinalemez lett, de három Grammy-jelölést is kapott. Az 1990-ben megjelenő Days Of Open Hand-et követően férje, Mitchell Froom producer hatására Suzanne a korábbiaknál kísérletezőbb hangvételű - dobgépekre, szintetizátorokra támaszkodó - albumokat készített, és az 1992-es 99.9 F, majd az 1996-os Nine Objects of Desire csendesebb fogadtatása azt a látszatot keltette, mintha kimerült volna a rangja és az alkotóereje. A fordulathoz - ha úgy tetszik, a "visszatéréshez" - 1998-ban bekövetkező válásának a drámája kellett: a 2001-es Songs In Red and Gray albumon újra a lenyűgöző, hétköznapi-lírai Vegát hallhattuk.