Olivér a tizenharmadik szülinapját ünnepli furcsa családja körében, amikor lezuhan a cseresznyefa tetejéről és kórházba kerül. Nem is fordulhatna szerencsésebbre a sorsa, mert ott barátokra lel, megismerkedik a kék hajú Mírával, akinek daganat van a térdében, vámpírokat rajzol és kerekes székben ül. A kórházban igazi csodák történnek.

Dóka Péter Kék hajú lány című kisregényének főszereplői fiatal és idős, magányos lelkek, akik különböző okok miatt saját családjukban nem lelik helyüket, de egy kórházban végzetesen összefonódik a sorsuk és családtagként segítenek egymásnak. A darab olyan tabutémákat feszeget, mint betegség, halál, amiről a felnőttek nem mernek beszélni, mert ők maguk sem tudnak - a saját félelmeik miatt -, vagy mert meg meg akarják spórolni a szembesülést a ténnyel, hogy valamennyien múlandók vagyunk, és így “jó felnőtt szokás “ szerint a szőnyeg alá söpörni az egész problémakört, mintha nem is létezne. A legfontosabb dolog, amit a főhős, Olivér elsajátít: az empátia. Az előadás egyik legfontosabb küldetése az empátia, és minden, ami ehhez kapcsolódik továbbörökítése.

Az előadást követően a diákokkal drámapedagógus dolgozza fel a látottakat.

Pedagógiai program: Lőrincz Zsuzsa, Soltész Rita, Váradi Eszter Sára

A(z) Vörösmarty Színház előadása