Színház

Ady / Petőfi

előadás, magyar, 2013., 14 - 99 éves kor között

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

A Nézőművészeti Kft és a Manna Kulturális Egyesület közös bemutatója, az Ady/Petőfi egy rendhagyó irodalom óra keretein belül szeretné megszólítani a diákokat. Az előadás nem szokványos előadói stílusban és személyességgel kísérli meg közel hozni nagyjaink hétköznapi problémáit, családi életét, örömeit és bánatait. Szeretné megmutatni, hogy ők is "csak" hús-vér emberek voltak, mert is fontos, hogy mi van a verseken, költeményeken túl. Mi az, ami közös a most hallgató, olvasó diákban és a 200 évvel korábban élt "nemzeti hősben"?

Ezt a szinte lehetetlen vállalkozást kísérlik meg színházi kereteken belül megmutatni, és átélhetővé tenni. Gyakran találkozni azzal az általános vélekedéssel a diákok körében, hogy mindenki, aki a tankönyvekben szerepel, csak egy távoli, magasan a hétköznapi ember fölött álló, morálisan vitathatatlan erényeket felmutató hérosz lehetett, s el sem tudják képzelni (bár az életrajzok gyakran utalnak erre, a részletektől megkímélve), hogy milyen problémákkal, emberi gyarlóságokkal, hétköznapi drámákkal volt az ő életük is teli. Ahhoz, hogy egy irodalmi mű, vers, regény igazán meg tudjon érinteni, le kell tudni bontani ezt a falat múlt és jelen között. Beszélgetni Petőfi vágyairól vagy éppen szerelmi csalódásairól, Ady betegségeiről vagy pénz gondjairól. Korabeli dokumentumokat, naplókat, leveleket és természetesen magukat a műveket (verset és prózát egyaránt) felhasználva emberi közelségbe hozva, talán személyesebb viszony és összetettebb kép alakulhat ki a diákokban róluk, és talán a művekre is másképpen néznek majd.

"Petőfi nem volt megfontolt, komoly ember, ő egy izgága gyermek volt. Hiába keresnék rá az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzőt: gyermek. Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten. A gyermek szent, dicső, szép, de a gyermeknek az a hivatása, kötelessége, hogy önző és rossz is legyen ugyanakkor..." (Ady Endre)

A(z) Nézőművészeti Kft. előadása

Bemutató időpontja:

2013. január 22., Nézőművészeti Kft.

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2013 febr. 07. - 19:06:31 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló www.toptipp.hu
ADY/PETÕFI Scherer Péter Nézõmûvészeti Kft Thália
Petõfi a könnyebb falat, Ady Endre sokat írt róla, fordítva ez nem áll, így a szembeállítás féloldalas. Gyermek, szabadlelkû diák, a isteni természet csodája, ám Kovács Krisztián már elsõ pillanatban inkább a villogó szemû, komor kamaszt állítja elénk, félelmetes belsõ és külsõ azonosulással. Aztán látjuk a rossz tanulót, amint, hála egyre extenzívebb oktatási rendszerünknek, épületes baromságokat hord össze nagy nemzeti költõnkrõl, nevetünk ugyan, de fõleg sírni lenne kedvünk, az adys harmadik hatványon. Katona László nemes dikcióval szórja, a prózájában igencsak racionális poéta igéit, nincs itt duhaj mámor, robbanékony indulat, józan, mértéktartó és tûpontosan igaz. A közönség is megkapja a magáét, Csinszka levelét bájos kékharisnya olvassa fel, az ex-Petrovics pedig egyenesen egy diáklány ölébe furakodik. Nagyon szeretjük ezért, életében ez nyilván nehezebben ment volna, emlékezzünk csak az agg Jókai szavaira: "Hogy milyen volt? ... Borzalmas."
Az idézetek kiválasztása, szembeállítása, színházzá formálása Scherer Péter rendezõvel együtt a két színész és a dramaturg Gyulay Eszter remek munkája. A legtöbb idézet eddig ismeretlen volt számunkra, pedig a költõk hétköznapjait megmutatók a legalkalmasabbak az irodalomtanítás elevenebbé tételére. Hogy Sándorunk szétgyalogolta a lábát, - ezt a hollósörényû hippi el is szilajkodja, hogy Ady párkapcsolatait a legfinomabb kifejezéssel megélhetésinek minõsíthetnénk. Bezzeg Petõfié, de adjuk át ebben a szót a másik költõóriásnak: "Petõfi szerelmi élete titok, miként az elefántok násza is az, holott az elefántok igazi életében is a szerelem a fõ."
Szellemes ötletek, feszesre érett tempó, kiemelkedõ színészi hozzáállás. Fergeteges kacagások közben szeretjük meg egyre jobban ezt a két esendõ embert, nem irodalmi nagyságukért: a homlokukat övezõ babér a magánélet krumplifõzelékét ízesíti. Petõfi felnyújtott bal karja váteszien mereszti mutatóujját az égnek, de ugyanilyen heves energiával fordul be "a konyhába...". Ahogy Kovács Krisztián örökmozgóként jár fel s alá, ahogy Ady megtört szemekkel, karszékbe rogyva haldoklik, az immár örökké élõvé testesíti alakjukat.
A végén Katona László gitárján megpendül az emblematikus Cseh Tamás-dal, sorjázik a százféle halál, hullanak a hõsök, porlanak a poéták, soraik azonban létezésünkben élnek tovább. Boldog lehet az a szakmunkás-generáció, amely a heti egy magyar-órán, ilyen zseniálisan rendhagyó módon ismeri meg költészetünk nagyjait.