Mi, emberek, hajlamosak vagyunk kivetíteni saját tulajdonságainkat a minket körülvevő állatvilágra is. Így lesz az egyszeri rókából sunyi, minden hájjal megkent gazember, a nyusziból eszes, bár félénk fürgelábú, vagy éppen a bikából üresfejű, erőtől duzzadó izompacsirta. Holott ezek az állatok valójában egyszerű élőlények, csupán mi, emberek varázsolunk belőlük gyámoltalan áldozatot, vagy éppen fenevadat, szörnyeteget. Az Állat(i)mese csak részben állati, hiszen egy ízig-vérig emberi történetet mesélünk és táncolunk el, amihez segítségül hívjuk az egyfarkú, kétszárnyú, négylábú, tízkörmű, szőrös barátainkat.

Főhősünk Sunyesz, a ravaszdi róka, akinek „se kutyája, se macskája”, egyedül bolyong a világban, miközben ott szedi rá az erdő lakóit, ahol csak tudja. Nem is bíznak benne, elkergetik. És ismerjük a pletyka természetrajzát: gondoskodnak is róla, hogy rossz hírét keltsék mindenhol. Mi pedig, miközben megismerjük Sunyesz valódi természetét, szinte már meg is szeretjük ezt a jóindulatú, kedves csavargót, aki a legszorongatóbb helyzetekből is kivágja magát. De kutyából nem lesz szalonna, a vér pedig nem válik vízzé… Vagy mégis?

A(z) Balassi Táncegyüttes előadása